Performatívák az angol nyelvtanban

Az angol performatív mondat olyan kijelentő mondat, amelynek kimondásával a beszélő nem egyszerűen leír valamit, hanem egyben végre is hajt egy cselekvést. Amikor valaki azt mondja: I promise („Megígérem”) vagy I apologize („Bocsánatot kérek”), a beszédaktus maga hozza létre az ígéretet, illetve a bocsánatkérést.

A performatív megnyilatkozásokat nem elsősorban igaz vagy hamis voltuk alapján értékeljük, hanem aszerint, hogy sikeresek, érvényesek és megfelelőek-e. Egy performatív mondat akkor működik megfelelően, ha a beszélő jogosult az adott cselekvés végrehajtására, a helyzet megfelel a társadalmi konvencióknak, és a szükséges eljárást helyesen, teljesen és megfelelő szándékkal hajtják végre.

A performatív jelentése

J. L. Austin az 1955-ben, a Harvard Egyetemen tartott előadássorozatában hívta fel a figyelmet a kijelentő mondatok egy olyan csoportjára, amelyekhez nem rendelhető igazságérték, mert nem állítanak semmit a világ állapotáról. Austin rámutatott, hogy amikor valaki azt mondja: I now pronounce you man and wife vagy I hereby declare this meeting adjourned, akkor a beszélő nem leír valamit, hanem végrehajt valamit.

A beszélő nem a világról tesz állítást, hanem megváltoztatja a világot. Ezért ezeknél a mondatoknál nem értelmes azt kérdezni, hogy igazak vagy hamisak-e. Értelmes viszont azt vizsgálni, hogy a beszélő cselekvése sikeres vagy megfelelő volt-e.

A performatív kifejezés olyan különleges kijelentő mondatokra vonatkozik, amelyek beszéd általi cselekvéseket fejeznek ki. Austin szerint a performatívák a beszédaktusok új osztályát alkotják az olyan, általánosan elismert beszédaktusok mellett, mint az állítások, a kérdések és a felszólítások.

A beszélő által a megnyilatkozással végrehajtani kívánt cselekvést Austin a megnyilatkozás illokúciós erejének nevezte. A performatív mondat tehát nem pusztán tartalmat közöl, hanem meghatározza azt a társadalmi vagy kommunikációs cselekvést is, amelyet a beszélő a kimondással végrehajt.

Performatív igék és példák

A performatív igék olyan igék, amelyekkel a beszélő bizonyos esetekben nem csupán megnevez egy cselekvést, hanem a kimondással végre is hajtja azt. A teljes könyv a performatív igékről szóló értekezés volt, vagyis olyan igékről, amelyeknek a cselekvése pusztán a kimondásukkal megvalósul.

A performatív igék elsőre kissé misztikusnak tűnhetnek, mintha varázsigék vagy ráolvasások lennének. Valójában azonban ezek az igék mindennaposak.

• I promise. - Megígérem.
• I apologize. - Bocsánatot kérek.
• I bet. - Fogadok.
• I invite. - Meghívlak.
• I request. - Kérem.
• I protest. - Tiltakozom.

Ha valaki azt mondja: I promise vagy I apologize, akkor ezeket a cselekvéseket a kimondás egyszerű aktusával hajtja végre. A beszélő nem arról beszél, hogy megteszi ezeket a dolgokat, és nem is pusztán kijelenti, hogy éppen ezt teszi, hanem ténylegesen megteszi őket.

További példák a következők:

• I now pronounce you husband and wife.
• I’m warning you, don’t go in there.
• I thank you for your kind attention.
• You’re fired!
• I must ask you to leave now.
• I christen this ship The Daydream.
• I claim this land in the name of the king of England.

A deklaratív és a performatív mondatok különbsége

Austin egyik fontos megfigyelése szerint a performatív igéket tartalmazó mondatok grammatikai alakjukban pontosan úgy néznek ki, mint a kijelentő mondatok, mégsem ugyanazt a funkciót töltik be. Az I run this meeting mondat grammatikai formája megegyezik az I adjourn this meeting mondatéval, az első azonban kijelentő, a második pedig performatív.

Az I run this meeting jelentése az lehet, hogy „Én vezetem ezt a megbeszélést”, vagyis a mondat egy fennálló helyzetet ír le. Az I adjourn this meeting ezzel szemben azt a cselekvést hajtja végre, hogy a beszélő berekeszti a megbeszélést.

A szokásos kijelentő mondatokkal ellentétben a performatívák nem értékelhetők igazság vagy hamisság alapján. A You’re happy mondat lehet igaz vagy hamis, az You’re fired azonban performatív használatban nem igaz és nem is hamis.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a performatív mondatok jelentése ne lenne értékelhető. Ha valaki odalép egy számára ellenszenves politikushoz, és azt mondja neki, hogy You’re fired, ezzel valójában nem szünteti meg az illető munkaviszonyát. Ugyanez a mondat viszont megfelelő hatással járhat, ha egy munkáltató mondja egy alkalmazottjának.

A performatív megnyilatkozás sikeressége

Austin a felicitous és infelicitous kifejezéseket használta annak leírására, hogy egy performatív megnyilatkozás hatékonyan működik-e. A performatív megnyilatkozás akkor sikeres, ha az érintett felek követik a társadalmi konvenciókat, és a beszélő szándékai őszinték.

Ha a beszélőnek nincs joga egy adott igét performatív módon, egy adott helyzetben használni, vagy ha például tréfál, színészkedik, illetve eljátssza a megnyilatkozást, akkor ugyanaz a mondat sikertelen, azaz infelicitous lehet.

A performativitás feltételei

A performatív cselekvés sikerességéhez a következő feltételeknek kell teljesülniük:

• Léteznie kell egy elfogadott, konvencionális eljárásnak, amely bizonyos konvencionális hatással jár.
• Ennek az eljárásnak magában kell foglalnia bizonyos szavak kimondását bizonyos személyek által, bizonyos körülmények között.
• Az adott személyeknek és körülményeknek alkalmasnak kell lenniük az adott eljárás végrehajtására.
• Az eljárást minden résztvevőnek helyesen kell végrehajtania.
• Az eljárást teljes egészében végre kell hajtani.
• Ha az eljárás meghatározott gondolatokat vagy érzéseket feltételez, a résztvevőknek ténylegesen rendelkezniük kell ezekkel.
• A résztvevőknek szándékukban kell állnia az eljáráshoz kapcsolódó következményes cselekvésnek.
• A résztvevőknek később ténylegesen ennek megfelelően kell cselekedniük.

Austin az A és B feltételek megsértését misfire-nak, vagyis sikertelen végrehajtásnak nevezte. Ha ezek a feltételek nem teljesülnek, akkor a szándékolt cselekvés nem valósul meg sikeresen, illetve érvénytelen.

Ha például egy olyan személy mondja azt, hogy I now pronounce you man and wife, akinek nincs engedélye házassági szertartás levezetésére, akkor a megszólított pár a mondat következtében nem lesz jogilag házas.

A C feltételek megsértését Austin abuse-nak, vagyis visszaélésnek nevezte. Ilyenkor a beszédaktus végrehajtása megtörténik és érvényesnek minősülhet, de őszintétlen vagy nem megfelelő módon történik.

Ha valaki azt mondja: I promise to return this book by Sunday, miközben egyáltalán nem áll szándékában visszaadni a könyvet, akkor a megnyilatkozás továbbra is ígéretnek számít. Ez azonban őszintétlen ígéret, amelyet a beszélő meg akar szegni.

Az explicit performatívák grammatikai jellemzői

Az explicit performatívák általában kijelentő módban és egyszerű jelen időben állnak, nem szokásos, hanem aktuális értelmezéssel. Az angolban egy eseménytípusú ige egyszerű jelen idejű alakja rendszerint szokásos vagy ismétlődő cselekvést fejez ki, ez azonban nem érvényes az explicit performatív példákra.

Az explicit performatív mondatok gyakran tartalmaznak olyan performatív igét, amely egyaránt használható a szándékolt beszédaktus leírására és végrehajtására. Ilyen ige például a sentence, declare, confer, invite, request, order és accuse.

• igeidő: egyszerű jelen idő;
• mód: kijelentő mód;
• igehangszerkezet: többnyire aktív;
• alany: rendszerint első személyű;
• értelmezés: aktuális, nem szokásos cselekvés;
• határozószó: gyakran megjelenhet a hereby.

A performatív mondatok rendszerint aktív szerkezetűek és első személyű alanyt tartalmaznak, ahogyan az előző példákban is látható. Bizonyos igékkel azonban második vagy harmadik személyű alanyt tartalmazó passzív szerkezet is lehetséges.

A hereby használata

Az explicit performatívákhoz opcionálisan hozzáadható a hereby performatív határozószó. Ez a határozószó nem használható nem performatív állításokkal.

• Passengers are requested not to talk to the driver while the bus is moving.
• You are hereby sentenced to 10 years in prison.
• Permission is hereby granted to use this software for non-commercial purposes.
• Richard Smith is hereby promoted to the rank of Lieutenant Colonel.

Austin explicit performatív mondatoknak nevezte azokat a performatívákat, amelyek rendelkeznek ezekkel a jellemzőkkel. Az I hereby order you to shut the door mondat például explicit performatív, míg ugyanennek a beszédaktusnak a gyakoribb és természetesebb megfogalmazása egyszerű felszólítás: Shut the door!

Hasonlóképpen az I hereby invite you to join me for dinner mondat udvariasabban és természetesebben kérdésként fogalmazható meg: Would you like to join me for dinner? Mivel ugyanaz a beszédaktus mindkét kifejezéssel végrehajtható, különös lenne az egyiket performatívnak, a másikat pedig nem performatívnak tekinteni.

Explicit és implicit performatívák

Az olyan megnyilatkozásokat, amelyek explicit performatívák parafrázisaiként működnek, de nem rendelkeznek az explicit performatívák valamelyik jellemzőjével vagy ezek összességével, implicit performatíváknak nevezzük.

A legtöbb beszédaktus explicit performatíva segítségével is parafrazálható. Az Is it raining? kérdés például így alakítható át: I hereby ask you whether it is raining. Az egyszerű állítások parafrazálhatók az I hereby inform you that… szerkezettel, a parancsok pedig az I hereby order/command you to… szerkezettel.

Ha ugyanaz a beszédaktus mindkét kifejezéssel végrehajtható, akkor szintén különös lenne csak az egyik formát performatívnak minősíteni. Ezek a megfigyelések arra vezetnek, hogy csaknem minden megnyilatkozást performatívként kell elemezni, akár explicit, akár implicit formában jelenik meg.

Miért fontos a performatív fogalma?

Ha minden megnyilatkozást performatívként elemzünk, felmerülhet a kérdés, hogy nem válik-e így túl általánossá és kevéssé hasznossá a performatív címke. A megközelítés azonban több fontos felismeréshez vezet a mondatnyi megnyilatkozások jelentésével kapcsolatban.

Az ilyen megnyilatkozásoknak a propozicionális tartalom mellett mindig van illokúciós erejük is, amely jelentésük fontos része. Explicit performatívák esetén az illokúciós erő egyszerűen azonosítható a performatív ige alapján, implicit performatíváknál azonban részben a megnyilatkozás kontextusától függ.

Minden megnyilatkozásnak vannak továbbá sikerességi feltételei. Bizonyos beszédaktusoknak, nevezetesen az állításoknak, igazságfeltételeik is vannak, de a sikerességi feltételeket minden beszédaktus esetében elemezni kell, beleértve az állításokat is.

A performatívák és az igazságfeltételek

Az állítások jelentését gyakran úgy határozzuk meg, hogy egy kijelentő mondat jelentésének ismerete annak ismeretét jelenti, hogy milyen lenne a világ ahhoz, hogy a mondat igaz legyen. Ez a meghatározás azonban nem alkalmazható közvetlenül a kérdésekre és a felszólításokra, mivel ezek nem olyanfajta dolgok, amelyek igazak vagy hamisak lehetnének.

Ugyanez a probléma jelenik meg a performatív kijelentő mondatoknál is. Amikor valaki azt mondja, hogy I hereby sentence you to 10 years in prison, akkor nem egy börtönbüntetés fennállását írja le, hanem a büntetés kiszabásának intézményes cselekvését hajtja végre.

A performatív mondatok esetében ezért nem igazságfeltételeket kell meghatározni, hanem azokat a feltételeket, amelyek mellett a performatív beszédaktus sikeres, érvényes és megfelelő lesz.

Performatívák és pragmatikai ellentmondás

A sikerességi feltételek más összefüggésekben is hasznosak. Nagyon különös lenne például azt mondani: The cat is on the mat, but I do not believe that it is.

Austin szerint ez nem logikai ellentmondás, hanem az állításokra vonatkozó sikerességi feltételek megsértése. Az egyik ilyen feltétel az, hogy a beszélő ne tegyen olyan állítást, amelyről tudja vagy amelyről úgy véli, hogy hamis, ami lényegében megfelel Grice minőségi maximájának.

Ugyanilyen elfogadhatatlan egy állítás kimondása után annak kifejezett tagadása, hogy a beszélő hisz benne, mint egy ígéret megtétele után annak tagadása, hogy a beszélő szándékában áll betartani azt. Ilyen megnyilatkozás például: I promise that I shall be there, but I haven’t the least intention of being there.

Az ilyen megnyilatkozást pragmatikai ellentmondásnak nevezhetjük. Hasonló eset áll fenn, ha valaki azt mondja: All of John’s children are bald, miközben pontosan tudja, hogy Johnnak nincsenek gyermekei.

Austin szerint ennek a mondatnak ugyanaz a problémája, mint annak az embernek, aki olyan földdarabot kínál eladásra, amely nem az ő tulajdona. Ha ilyen körülmények között létrejönne egy ügylet, az jogilag nem lenne érvényes, az adásvétel semmis lenne.

Ehhez hasonlóan az All of John’s children are bald mondat is „void for lack of reference”, vagyis hivatkozási alap hiányában érvénytelen lehet, ha Johnnak nincsenek gyermekei. Ez a megközelítés arra utal, hogy a preszuppozíció meghiúsulása pragmatikai, nem pedig kizárólag szemantikai kérdés.

A performatív használat határai

Egy performatív igével szinte mindig végre lehet hajtani a megnevezett cselekvést anélkül, hogy magát az igét használnánk. Valaki például úgy is tehet ígéretet, hogy ezt mondja: As surely as the sun rises each morning, I will repay you the cost of lunch.

Bocsánatot is lehet kérni a performatív ige nélkül, például az I’m sorry mondattal. Ezzel szemben egy performatívnak tűnő mondat lehet egyszerű deklaratív állítás is.

Az I apologize kifejezés például egy olyan állítás része lehet, amelyben a beszélő a szokásos viselkedéséről beszél:

• What happens when I step on someone’s toe?
• I apologize.

Ebben a párbeszédben az I apologize nem feltétlenül egy adott pillanatban végrehajtott bocsánatkérés, hanem annak kijelentése, hogy a beszélő ilyen helyzetekben általában bocsánatot kér.

Néhány olyan tevékenység, amely első látásra jó jelöltnek tűnik performatív igeként, mégsem illeszkedik a mintába. Ha valaki azt mondja: I insult you, azzal nem feltétlenül sérti meg a másikat, és az I swear at you kimondása sem jelenti azt, hogy a beszélő valóban káromkodott a másikra.

Más a helyzet az I swear to tell the truth mondattal, amely performatív megnyilatkozás. Ebben az esetben a beszélő a mondat kimondásával esküt tesz arra, hogy igazat fog mondani.

A performatív jelentés társadalmi és kulturális függése

A performatív beszédaktusok jelentése nem kizárólag az alkalmazott szavakból következik. Fontos szerepet játszik a beszélő jogköre, az intézményi háttér, a résztvevők viszonya, a helyszín, az alkalom, a társadalmi konvenció és a beszélő szándéka.

A királyi beszéd például bizonyos határok között performatív, és ezek a határok a szöveg előrehaladtával válnak világosabbá. A királyi beszéd azonban nem abszolút performatív az isteni beszéd módjára; pusztán azzal, hogy kimond valamit, nem tudja létrehozni az igazságot.

A performatív hatás a mesék esetében abból ered, hogy egészen a közelmúltig az iskolai tananyag részét képezték, és a gyermekek emlékezetből tanulták őket. Egy kutatási eredményekről szóló előadás célja is lehetett, hogy a hét végén performatív módon mutassa be az eredményeket a közönségnek.

A performatív felirat értelmezhető úgy, mint egy diskurzív norma meghatározásának, ellenőrzésének vagy felforgatásának aktusa. A nemi performativitás fontos szerepet tölt be azokban az elméletekben, amelyek az identitást nem rögzített tulajdonságként, hanem ismétlődő cselekvések és társadalmi gyakorlatok által létrehozott folyamatként vizsgálják.

Performatív identitás és társadalmi cselekvés

Újabban az identitást folyamatos és performatív folyamatként értelmezik, amelyben az egyének különféle erőforrásokra támaszkodva konstruálják meg önmagukat. Az identitás ebben a megközelítésben nem egyszerűen egy már létező belső tulajdonság kifejezése, hanem a társadalmi cselekvésekben újra és újra létrehozott folyamat.

A női hang performatív ereje ellensúlyozza a szövegek tankönyvszerű előírásait, feloldja a dráma működését, és szembeszáll annak korlátozó üzeneteivel. A fogyasztás jelenlegi mintázatain belül is kiterjedt terek találhatók, ahol a felszabadító gyakorlatok hatással lehetnek mind a kreatív, mind a performatív folyamatokra.

A performatív hatások vizsgálatakor azt is kérdezhetjük, hogy milyen módon kapcsolódnak össze a többféle belső logikák performatív hatások létrehozásában. A performativitás így nemcsak grammatikai fogalom, hanem a társadalmi identitás, a kulturális gyakorlatok, az intézményi cselekvések és a diskurzív normák elemzésének eszköze is.

Performatívák a nyelvoktatásban

Az angol és német nyelvterületen az elmúlt években tért hódított a nyelvoktatásban a performatív módszer, amely a művészi performance-t állítja a középpontba. Ez másfajta gondolkodásmódot jelent, hiszen a performatív cselekvés az egyszerit és az egyedit igyekszik megragadni.

A performatív szemlélet a drámapedagógia alapgondolatát fejleszti tovább, ahol a nyelvet és a mozgást kiválóan össze lehet kapcsolni. A performatív módszer fontos célja az esztétikai tapasztalat, amelynek létrejöttében nagy szerepet játszik az érzelem, a képzelőerő és az érzékelés.

Az óratervezés nyitottabb, a tanár és a diákok sokszor kilépnek a komfortzónájukból. A módszer eredménye a mélyebb tanulás és a performatív kompetenciák fejlődése.

Performatív igék beszélgetésben és diskurzusban

A performatív igék kategóriáit különböző, a beszélgetést irányító szabályok alapján lehet elemezni. Egy prologosz például létrehozhatja a színpad és a közönség közötti performatív kapcsolat normáit.

A tervezési szöveg performatív szemiótikai rendszerként is értelmezhető, amelyben a reprezentációs és közvetített cselekvési perspektívákhoz performatív aspektus társítható. A performatív elemzés ebben az esetben azt vizsgálja, hogy a szöveg milyen cselekvéseket hajt végre, milyen kapcsolatokat hoz létre, és milyen normákat alakít ki.

A performatív megnyilatkozás tehát egyszerre lehet grammatikai forma, beszédaktus, társadalmi cselekvés, identitásképző gyakorlat és diskurzív beavatkozás. Az angol nyelvtanban ennek legszembetűnőbb példái az olyan igék, mint a promise, apologize, declare, order, invite, request, sentence és pronounce, de a performatív hatás implicit mondatokban és tágabb társadalmi folyamatokban is megjelenhet.

tags: #performatives #angol #nyelvtan