Az angol szavak sorvégi elválasztása helyesírási kérdés, míg a szótagolás a kiejtéshez kapcsolódik, ezért a két jelenség nem minden esetben esik egybe. Az angol szótagolás fonetikai megközelítésében elsősorban a hangsúlyos magánhangzó minősége és a következő mássalhangzók kiejtése határozza meg, hol található a szótaghatár.
A szótagolás során egy szó annyi szótagból áll, ahány kiejtett magánhangzót vagy szótagalkotó mássalhangzót tartalmaz. Az angolban azonban nem lehet minden szót egyszerűen a leírt magánhangzók száma alapján elválasztani, mert az angol helyesírás és a kiejtés között gyakran jelentős eltérés van.
A szótagolás és a sorvégi elválasztás különbsége
Az angol szótagolás korántsem olyan egyszerű, mint pl. a magyar. Sokféle elmélet létezik rá, főleg fonológiai megközelítésűek - most következzen egy fonetikai megközelítés.
A szótagolás és a szavak sorvégi elválasztása nem feltétlenül esik egybe az angolban, ezért fontos nyomatékosítani, hogy ez az írás a szótagolásról szól, nem az elválasztásról, hisz ez utóbbi helyesírási kérdés, nem fonetikai.
Az angol szótagolásban két dolognak van kiemelt jelentősége: az egyik, hogy a nukleuszban lévő magánhangzó hangsúlyos-e; a másik pedig, hogy ez a magánhangzó rövid-e, vagy hosszú ill. kettőshangzó-e.
A szótagolás szorosan összefügg a nyelv ritmusával, ezért a megfigyeléseket az angol esetében is szabályszerűsíteni lehet, így e szabályok ismeretében elkerülhető, hogy minden egyes szó vagy kifejezés szótagszerkezetét külön-külön kelljen megállapítani.
A szótag felépítése
Egy szótag három részre oszlik, ebből csak a központi része, a nukleusz kötelező, melyet egy magán- (vagy kettős-)hangzó vagy egy szótagalkotó mássalhangzó tesz ki.
A nukleusz előtt és után is állhat egy vagy több mássalhangzó, ezeket nevezzük pre- ill. poszt-nukleusznak. Ezeket a fonológiában onset-nek ill. coda-nak nevezik.
A kérdés leegyszerűsítve tehát az, hogy a két magánhangzó közti egy vagy több mássalhangzó közül melyik melyik magánhangzóval tartozik egy szótagba.
Főhangsúlyos magánhangzó és egy követő mássalhangzó
Rövid magánhangzó után
A hangsúlyos rövid magánhangzó mindig magához köti az azt követő mássalhangzót, feltéve, hogy a következő nukleusz hangsúlytalan.
A mássalhangzó itt önállóan sem tartozhatna a következő szóhoz, hiszen angol szó nem végződik rövid magánhangzóra.
- very → ve-ry
- cutting → cut-ting
- atomic → a-tom-ic
- cellar → cel-lar
A példákban a hangsúlyos rövid magánhangzó után következő mássalhangzó az első szótag lezárásában vesz részt.
Hosszú magánhangzó vagy kettőshangzó után
A főhangsúlyos hosszú magánhangzók, illetve kettőshangzók realizációit követő mássalhangzó azonban mindig a következő szótaghoz kerül, feltéve persze, hogy van következő, és az hangsúlytalan.
- boring → bo-ring
- taking → ta-king
- murder → mur-der
- sailor → sai-lor
A hosszú magánhangzók és a kettőshangzók tehát másképpen viselkednek, mint a hangsúlyos rövid magánhangzók.
A hosszú ill. rövid magánhangzók eltérő viselkedéséből még egy érdekesség következik: ha egy szó US ill. GB kiejtése közt a magánhangzó típusában van eltérés, akkor ugyanannak a szónak eltérő lesz a két nyelvváltozat szerinti szótagolása.
- laughing → az amerikai kiejtésben laf-ing, a brit kiejtésben la-fing
- forest → az amerikai kiejtésben fo-rest, a brit kiejtésben for-ist
- hairy → he-ry
Főhangsúlyos magánhangzó és két követő mássalhangzó
Ha a nukleuszt két mássalhangzó, majd egy hangsúlytalan nukleusz követi, akkor a rövid és hosszú magánhangzók már jóval kevésbé viselkednek eltérően: alapvetően a két mássalhangzó között van a szótaghatár.
- hunted → hun-ted
- gifted → gif-ted
- princes → prin-ces
- boosted → boos-ted
- ancient → an-cient
A két mássalhangzó általában megoszlik a két szótag között: az első mássalhangzó az előző szótagot zárja, a második pedig a következő szótagot kezdi.
Kivételek: zárhangok és közelítőhangok
A kivételek is igazából csak félig kivételek, mivel csak hosszú magánhangzó ill. kettőshangzó után kerül mind a két mássalhangzó a következő szótag elejére.
Rövid magánhangzó után viszont az előző pontban leírtak következnek be, azaz a két mássalhangzó között van a szótaghatár.
A legtöbb esetben a mássalhangzó-kettős második eleme approximáns: /j, w, ɹ/.
Zárhang és approximáns
Zárhang + approximáns esetében előfordulhat, hogy a zárhang unreleased-ként vagy glottal stop-ként, illetve azzal követve realizálódik, ekkor a szótaghatár megint csak az approximáns elé kerül, még hosszú magánhangzó után is.
- tubular → tu-bu-lar
- equal → e-qual
- appropriate → ap-pro-pri-ate
- evacuate → e-vac-u-ate
- equity → e-qui-ty
- deprecate → dep-re-cate
Réshang és approximáns
- uvular → u-vu-lar
- Catherin → Cath-er-in
- Africa → Af-ri-ca
Zárréshang és approximáns
Ez főleg akkor fordulhat elő, ha az /ɹ/ előtti /t/ ill. /d/ [ʧ] ill. [ʤ]-ként realizálódik.
- hatred → ha-tred
- metric → met-ric
Zárhang és laterális
A zárhang + approximánshoz hasonlóan itt is befolyásolja a szótaghatárt a zárhang realizációja.
- duplicate → du-pli-cate
- diplomat → dip-lo-mat
Mellékhangsúlyos és hangsúlytalan szótagok
Az eddigiek alapján láthatjuk, hogy az, hogy mi áll a hangsúlytalan szótag elején, attól függ, milyen magánhangzó van az előző nukleuszban.
Ha két hangsúlytalan vagy mellékhangsúlyos nukleusz között egyetlen mássalhangzót találunk csak, az a következő szótagba kerül.
- national → na-tion-al
- fabulous → fab-u-lous
- answering → an-swer-ing
- relativity → rel-a-tiv-i-ty
- university → u-ni-ver-si-ty
Ha pedig két mássalhangzó áll egymás mellett, azok rendszerint külön szótagba kerülnek, mert történetesen éppen úgy viselkednek, mintha egy hangsúlyos, hosszú magánhangzó után állnának.
- parenting → par-ent-ing
- chronically → chron-i-cal-ly
A hangsúly szerepe az angol szótagolásban
Az angol szótagolásban a hangsúly meghatározó szerepet játszik. Nemcsak az számít, hogy hány magánhangzó található egy szóban, hanem az is, hogy az adott magánhangzó hangsúlyos vagy hangsúlytalan, illetve rövid, hosszú vagy kettőshangzó.
Bármily meglepő, de az, hogy milyen mássalhangzók állnak mögötte, kevésbé fontos, és éppen ebből adódik a fonológiai és a fonetikai megközelítés eltérése, mivel előbbi épp ezen mássalhangzók jellemzői alapján állapítja meg a szótaghatárokat.
A fonetika a beszédhangokat vizsgálja, így a szótaghatárok helyének meghatározásakor nem is tehet mást, mint az egyes kiejtett beszédhangok fizikai jellemzőit, mint például az erősséget és a hosszúságot, veszi figyelembe.
Amerikai és brit angol eltérések
A hosszú és rövid magánhangzók eltérő viselkedése miatt ugyanannak a szónak eltérő lehet a szótagolása az amerikai és a brit angolban.
| Szó | Amerikai angol | Brit angol |
|---|---|---|
| laughing | laf-ing | la-fing |
| forest | fo-rest | for-ist |
| hairy | he-ry | he-ry |
Az eltérés oka nem feltétlenül a helyesírás, hanem a magánhangzó eltérő kiejtése és időtartama az egyes nyelvváltozatokban.
Ütemcsoportok és folyamatos beszéd
Az angol egyik érdekessége, hogy a szótagolás más eredményre vezet, ha a szavakat elkülönítve vizsgáljuk, mintha egy mondaton belüli szavak csoportjaként.
A mondatok ugyanis egy-egy főhangsúlyos szótag köré csoportosuló - többnyire hangsúlytalan, ritkábban mellékhangsúlyos - szótagok csoportjaiból tevődnek össze, és e csoportok gyakorlatilag egy ütemben, hosszabb szavanként ejtődnek ki, így ezek szótagolása eltérő lehet az azokat alkotó egyes szavak önálló szótagolásától.
Az ütemcsoportokon belül tehát lehet átszótagolódás, de azok határán átnyúlva nem. Ugyanakkor a hasonulások működnek az ütemcsoportok között is, feltéve, hogy nem túl hosszú a kettőjük közt tartott beszédszünet.
Az „All I could eat was an apple” mondat
Vegyük példának az All I could eat was an apple mondatot. Ez három ütemcsoport alkotja: az All, az I could eat, és a was an apple.
Az első egyetlen szótagból áll, így a csoporton belül nyilván semmiféle átszótagolódás nem lép fel.
Mivel azonban a következő csoport magánhangzóval kezdődik, ezért az önálló [US ˈɔːɫ; GB ˈσːɫ] helyett [US ˈɔːl; GB ˈσːl]-t találunk.
A háromszótagos I could eat utolsó szótagján van a hangsúly, ami megakadályozza, hogy a could [d]-je az eat-hez csapódjon, ezért lesz kiejtve [aɘ-kəd-ˈɪit].
A következő csoport [w] hanggal kezdődik, emiatt az eat [t]-je hasonulhat: [aɘ-kəd-ˈɪip].
A harmadik ütemcsoportban a was és az an között átszótagolást találunk: [wə-zə-]. De az apple hangsúlya itt is közbelép, hogy az an és az apple között ne következhessen be átszótagolódás, így végül [wə-zən-ˈæpɫ̩]-t hallunk.
A „Jane ate an apple” mondat
Vizsgáljuk meg a Jane ate an apple mondatot. Ebben szintén három ütemcsoport van: a Jane, az ate és az an apple.
Látjuk, hogy az első kettő egyszótagos, így ezek határán két okból sem lehet átszótagolódás: egyrészt mert a csoportok közt nincs átszótagolódás, másrészt mert a hangsúlyos szótag nem vonzza magához a megelőző mássalhangzót.
Ez utóbbi miatt nincs átszótagolódás az an apple csoportban sem. Az előző példamondattal szemben ebben a mondatban hasonulás sincs, legfeljebb az ate /t/-je lehet flap US-ben.
Szóösszetételek és állandósult kifejezések
A szóösszetételek ill. kifejezések viszont még ha egy ütemcsoportot alkotnak, akkor is megőrződnek bennük a szóhatárok átszótagolódás nélkül, még akkor is, ha a határ két oldalán egy-egy hangsúlytalan szótag van.
- car engine → car-en-gine
- general election → gen-er-al-e-lec-tion
A lexikális szavakból álló szókapcsolatokban a szóhatárok erősebben megmaradnak, mint a rövid grammatikai szavakat tartalmazó kifejezésekben.
Grammatikai szavak és elmosódó szóhatárok
Ha viszont nem lexikális szó, hanem egy gramméma, például az it szó szerepel a kifejezésben, akkor a szóhatár elmosódhat attól függően, hogy mi áll előtte.
- cut it → cut-it
- take it → ta-kit
- find it → fin-dit
A folyamatos beszédben ezért a szavak kiejtése nem mindig felel meg annak, ahogyan őket külön-külön ejtjük ki.
A szótagolás gyakorlati megállapítása
- Határozd meg a szó kiejtését, ne csak a leírt alakot figyeld.
- Jelöld meg a hangsúlyos szótagot.
- Vizsgáld meg, hogy a hangsúlyos magánhangzó rövid, hosszú vagy kettőshangzó-e.
- Figyeld meg, hány mássalhangzó követi a magánhangzót.
- Egyetlen követő mássalhangzónál rövid magánhangzó után rendszerint az első szótaghoz, hosszú magánhangzó vagy kettőshangzó után rendszerint a következő szótaghoz kapcsolódik.
- Két mássalhangzó esetén alapvetően a két mássalhangzó között található a szótaghatár.
- Vedd figyelembe a zárhangok, approximánsok és laterálisok okozta kivételeket.
- Folyamatos beszédben vizsgáld meg az ütemcsoportokat és a szóhatárok esetleges elmosódását.
A módszer segítségével sok gyakori angol szó szótagolása meghatározható, de a pontos kiejtéshez az amerikai és a brit angol eltéréseit is figyelembe kell venni.
Miért nem mindig kiszámítható az angol szótagolás?
Az angolban a szótaghatárok meghatározása azért összetett, mert a helyesírás, a fonológia és a tényleges kiejtés nem mindig ugyanazt a szerkezetet mutatja.
A fonetikai szótaghatárokkal nem mindig esnek egybe a fonológiai szótaghatárok, ami a két tudományág eltérő eszköztárából és megközelítéséből adódik.
A hangsúlyos rövid és hosszú magánhangzók eltérő viselkedése kicsit felborítja a rendszert. Nyilván sokkal egyszerűbb lenne a szabályhalmaz, ha egyformán viselkednének, de egyrészt a fonetikai megfigyelések nem támasztják alá az egyforma viselkedést, másrészt a nyelvek nem feltétlenül logikus rendszerek.
tags: #szo #elvalasztas #angolul