Az angol tapéták gyönyörűek és egyediek és azt hiszem, nagyban hozzájárultak a tipikus angol dizájnhoz, amit a mai napig érezni angol otthonokban, kúriákban vagy udvarházakban. Az angol tapétastílus legfontosabb jellemzői a természet ihlette minták, a virágok, a növényi indák, a gazdag színek, a történelmi motívumok és a kézműves hagyományok.
A hagyományos angol tapétaminták, amelyeket Morris és Sanderson, a Cole & Son és hasonló cégek alkottak meg, sosem mennek ki a divatból. A klasszikus angol tapéta egyszerre lehet elegáns, romantikus, vidéki, történelmi és természetközeli, ezért különböző lakberendezési stílusokban is jól alkalmazható.
Az angol tapéták kialakulásának előzményei
Már a Tudor korban elterjedt szokás volt, hogy a falakat hatalmas, gyönyörű mintázatú faliszőnyegekkel vonták be. Később, a barokk idején gazdag, nehéz mintázatú selyemmel, bársonnyal díszítették a paloták termeinek a falait.
A falak textíliákkal történő díszítése egyszerre szolgált dekorációs és gyakorlati célokat. A gazdag anyagok ünnepélyesebbé tették a belső tereket, miközben a faliszőnyegek és a vastag szövetek a hidegebb helyiségekben is fontos szerepet kaptak.
A kínai tapéták megjelenése Angliában
Tapétát az 1600-as években kezdett el importálni a Kelet Indiai Társaság Kínából, amit aztán később egy másik státuszszimbólummal, a porcelánnal együtt hozott be Angliába. A tapéta nagyon drága volt és csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak, ahogyan egyébként a porcelánt és a teát is.
Ezek a kínai tapéták többnyire tájképeket ábrázoltak, semmint mintákat, és a részleteket kézzel dolgozták ki rajtuk. A tájképi ábrázolások egzotikus világot jelenítettek meg, ezért különösen alkalmasak voltak arra, hogy egy-egy helyiségnek különleges és távoli kultúrákat idéző hangulatot adjanak.
Kínai mintára Angliában is elkezdtek tapétát gyártani, de bonyolult volt és drága, egyrészt mert papírt csak lapokban tudtak előállítani és nem tekercsekben, másrészt a nyomtatási technológia sem alakult ki még ekkor. Fadúcos nyomtatást alkalmaztak, vagyis 15 kilós fatömbökre vésték a mintát, amit aztán festékbe mártottak, rátették a papírlapot és a hátoldalát dörzsölve hozzásimították.
Az egyik legrégebbi tapéta, amely fennmaradt, az ún Paradicsom sor (Paradise Row), 1690-re tehető és Londonban, Lambeth-ben található egy házban. Balról jobbra: Paradise Row, Lambeth, London és kézzel festett, kínai tapéta Felbrigg Hall-ban, Norfolk.
Az angol tapétagyártás kezdetei
Az angol tapétagyártás Londonban alakult ki, és bár továbbra is luxuscikknek számított (1712 és 1836 között még adót is kellett utána fizetni), egyre népszerűbb lett és többen engedhették meg maguknak. Még az építőmesterek is a tapétát preferálták, mert egyszerűbb és olcsóbb volt őket feltenni, mint a nehéz faburkolatot.
A tapétának több funkciója volt az otthonokban. Egyrészt díszítette a falakat, másrészt attól függően, hogy a tulajdonosa milyen mintát és minőséget engedhetett meg magának, a társadalmi helyzetéről is árulkodott.
Így a tapétatervezők igyekeztek több mintával előállni, hogy ki ki a pénztárcájának megfelelően tudjon választani magának tapétát. Például a középosztálybeliek az apróbb mintákat kedvelték, amelyek nem voltak túl feltűnőek. Ilyet találni például Jane Austen Hampshire megyei házában is.
A tapéta ebben az időszakban nem csupán falburkolat volt, hanem a társadalmi helyzet kifejezésének egyik eszköze is. A minta mérete, a részletgazdagság, az alkalmazott anyagok és a kivitelezés minősége egyaránt jelezhette, hogy milyen anyagi lehetőségei voltak a háztulajdonosnak.
A 18. század végi technológiai fordulat
A tapétagyártás azután indult be igazából, hogy 1785-ben a német Christophe-Philippe Oberkampf feltalálta a tapéta tekercsben való gyártását. A nyomtatási technológia is fejlődött: már réztekercseket használtak a nyomtatáshoz, amely lehetővé tette finomabb, aprólékosabb minták jobb minőségben való nyomtatását.
Ilyenformán az olcsóbb tapéta nem feltétlen nézett ki rosszabbul; a különbség a papír minőségében rejlett, nem a nyomtatásban. A tekercsben történő gyártás és a korszerűbb nyomtatás jelentősen megkönnyítette a tapéták előállítását, így a tapéta fokozatosan szélesebb társadalmi rétegek számára is elérhetővé vált.
A 19. század: a tapéta általános lakberendezési elem lesz
A 19. század közepére a tapéta elengedhetetlen lakberendezési elem lett a gazdagok és a szegényebbek körében is. A drágább, mutatósabb tapétákat a nappalikba, szalonokba rakták föl, a visszafogottabb és egyszerűbb tapétákat pedig a hálószobákba és a cselédek szobáiba.
A középosztály a nagy, naturalisztikus virágmintákat kedvelte, de népszerű volt a burkoló vagy építőanyagot (tégla, márvány, faborítás) imitáló tapéta is. Az ilyen minták lehetővé tették, hogy a falak drágább vagy nehezebben kivitelezhető anyagok hatását keltsék.
| Helyiség vagy társadalmi réteg | Jellemző tapétaválasztás |
|---|---|
| Nappali és szalon | Drágább, mutatósabb tapéták |
| Hálószoba | Visszafogottabb és egyszerűbb tapéták |
| Cselédek szobái | Egyszerűbb tapéták |
| Középosztály | Nagy, naturalisztikus virágminták |
A sík minták esztétikája
Néhány tapéta tervező úgy gondolta, hogy nem helyes, hogy a tapétán három dimenziójú minták (virágcsokrok, tájképek stb) szerepeljenek, amit egyébként az új technológia egyre inkább lehetővé tett. Véleményük szerint a tapéta mintájának egy síkban (laposnak) kell maradnia a tapétával.
Eme gondolat egyik képviselője Owen Jones volt, akinek munkájára az iszlám művészet volt hatással. Tapétáin a minták egyszerűek és formálisak. Egy másik művész, Pugin, a híres építész, aki a Parlament épületét tervezte, szintén ezt a nézetet vallotta, ám ő inkább a gótikus motívumok irányába ment el.
Tapétáit előszeretettel használták kastélyokban, palotákban, várakban és vidéki udvarházakban. Balról jobbra: Owen Jones és Pugin tapétája.
William Morris és az Arts and Crafts mozgalom
Az Art and Crafts legnagyobb képviselője és alapítója Angliában William Morris volt és a mai napig valószínűleg az ő neve ugrik be a legtöbb embernek az angol tapétáról. Hogy megértsük Morris törekvéseit, muszáj röviden bemutatni, ki is volt ő.
Morris 1834-ben született London keleti részén és kiváltságos gyermekkora volt. Oxfordba ment tanulni, papnak készült. Itt ismerkedett meg a híres pre-rafaelita festővel, Edward Burne-Jones-szal, aki élete végéig a legjobb barátja maradt.
1855-ben, franciaországi körútjukon az építészetet tanulmányozták, és ekkor jöttek rá, hogy sokkal inkább elhivatottak a művészetek iránt, mint az egyház iránt. Morris hitt abban, hogy a kézművesség jobb és szebb minőséget produkál, mint a gép és fixa ideája volt egy olyan közösség megalakítása, ahol kézművesek együtt élnek és dolgoznak.
Morris első tapétatervei
Morris 1861-ben alapította meg a cégét, de nem tapétával kezdte, hanem bútorral, faliszőnyeggel és ólomüveggel. Rá egy évre tervezte meg első tapétáját, Trellis (rácsozat) néven, 1864-ben a Daisy (százszorszép) és 1865-ben a Fruit (gyümölcs) c. tapétáját.
Ezek a minták a mai napig Morris leghíresebb és legnépszerűbb mintái. A tapéta üzletága csak 1864-ben indult el és mélyen hitt abban, hogy a kézi nyomtatás (tehát a fadúcos nyomtatás) hű marad önmagához, vagyis szebb eredményt lehet vele elérni, mint gépekkel.
Morris előnyben részesítette a kézi munkát és a kézműves tehetségét, mint a gépi tömeggyártást. Balról jobbra: Trellis, Daisy, Fruit - William Morris első három tapéta dizájnja.
| Tapétaminta | Jelentés vagy motívum | Év |
|---|---|---|
| Trellis | Rácsozat | 1862 |
| Daisy | Százszorszép | 1864 |
| Fruit | Gyümölcs | 1865 |
A természet szerepe Morris mintáiban
Morris az elsők között volt, akik fontosnak tartották, hogy a termékeiket fantázianévvel lássák el, így minden tapéta és textilmintának különböző nevet adott. A Morris & Co. szolgáltatást is bevezetett a piacra: a vevők megrendelhették egész házuk megtervezését.
Morris gazdag, színes, naturalisztikus tapétái ugyan divatosak voltak, de egyrészt nem mindenki tudta megengedni magának, másrészt még mindig hódított a francia dizájn. 1887-ben Viktória királynő felkérte Morrist, hogy tervezzen tapétát a Balmorali kastélyba VRI monogrammal, amely népszerűbbé tette Morris tapétáit.
1880-ban Morris egy textil sorozatot adott ki, amelyet a Temze ihletett meg. Minden mintát a Temze mellékfolyóiról nevezett el. Ezeknek a mintáknak két érdekességük is van: az egyik az, hogy a viktoriánus korban ritkaságszámba menő színt használt (indigókék), másrészt az, hogy először az anyagot teljesen kékre festette, majd fehérítővel marta fehérre a mintákat, nem pedig nyomtatással vitte föl a mintát.
Morris életében több, mint ötven tapétát és számos textil mintát tervezett. Mindegyik mintához tanulmányozta a növényeket és a természetet. Mintái felérnek egy költeménnyel és a mai napig igen népszerűek Angliában és szerte a világon.
Morris hatása az angol tapétatervezésre
Nem csoda hát, hogy még Morris életében megjelentek tapétagyártó cégek, amelyek a Morris-éhoz hasonló mintájú tapétákat kezdett gyártani, pl. Sanderson. Más gyártók viszont igyekeztek művészeket alkalmazni, ilyen volt a Jeffery & Co, amely a híres mesekönyv illusztrátort Walter Crane-t kérte föl tapéták tervezésére.
Crane tapétái gazdagon díszítettek, színesek, gyakran használ inda motívumot és mesealakokat. Walter Crane mesefigurákat tartalmazó tapétája is egy csoda.
Morris tehát úgy néz ki, vitte a pálmát a tapéta bizniszben. A munkássága nyomán az angol tapéta egyre szorosabban kapcsolódott össze a természetes motívumokkal, a kézi munkával, a részletgazdag rajzolással és az egységes belső tér megtervezésének gondolatával.
Az arzénszínű tapéták problémája
Az 1800-as években a kémia fejlődésével új anyagokat használtak a festékek színének a fokozásához. Az egyik újonnan használt anyag, amely élénkítette a festékek színét, az arzén volt.
Az ún Sheele-zöld (svédzöld, arzénzöld) festékanyagot réz-szulfát ammónium-hidroxidos oldatát arzénsavval reagáltatva állítottak elő, amely élénk zöld színt eredményezett. Az arzénről ugyan mindenki tudta, hogy halálos méreg, mégis évtizedekbe tellett, mire rájöttek, hogy az arzént tartalmazó tapéták károsak lehetnek az egészségre.
Az 1850-es években adtak hangot az orvosok abbéli aggályaiknak, hogy az arzénnal nyomtatott tapétáknak mérgező hatásuk van. Állításukat nehezen tudták bizonyítani, mert attól is függött a mérgezés, hogy mennyire volt párás az adott szoba, illetve a nép félreértette és azt hitte, csak a zöld színű tapéták mérgezőek.
1870-re néhány gyártó, pl. a Jeffery & Co úgy reklámozta a tapétáit, hogy „garantáltan arzénmentes”. Morris korai tapétáit egészen biztosan arzéntartalmú festékekkel nyomtatták. Ilyen volt a Daisy, a Fruit, a Trellis, a Venetian, a Scroll és a Larkspur.
Érdekes, hogy Morris nem hitt abban, hogy az arzénnak káros hatása lenne az egészségre. Az arzén használatának története megmutatja, hogy a dekorációs anyagok látványos színe és esztétikai értéke nem minden esetben járt együtt az egészségügyi biztonsággal.
Az egészségügyi tapéta megjelenése
Szintén az 1870-es években jelent meg egy új tapéta típus, az ún egészségügyi tapéta, amelyet egy manchesteri cég, a Heywood, Higginbottom & Smith dobott a piacra. Lemosható, ún egészségügyi tapétát gyártottak, amit nem víz-, hanem olajfestékkel nyomtak meg.
Olcsósága miatt igen népszerű volt a szegényebbek körében, de a középosztály is használta, elsősorban előszobákban, hallokban és gyerekszobákban. A lemosható felület a gyakrabban igénybe vett helyiségekben praktikusabbá tette a tapéta használatát.
Az Art Nouveau és az Art Deco hatása
Az angol tapéták fejlődésére nemcsak a történelmi stílusok és a kézműves mozgalmak hatottak, hanem a 19. század végének és a 20. század elejének művészeti irányzatai is. A természetes formák, az indák és a stilizált növényi motívumok az Art Nouveau világához is könnyen kapcsolódtak.
Az art deco idején, vagyis az 1920-as és ’30-as években a tapéta ódivatúnak számított. A falakat inkább vagy fehérre vagy egyszínűre festették és inkább párnák és függönyök színével dobták föl a szobát.
Elterjedt díszítés volt a sarkokban futó geometriai forma, esetleg virág minta. Tapétát továbbra is gyártottak, de az art deco világához igazították.
A II. világháború utáni tapéták
A II. világháború után megjelentek az absztrakt formák, a kézzel rajzolt minták, színes tapéták. A tapétát immáron mindenki maga is fel tudta tenni a lakásában, házában; elérhetőek voltak az eszközök, a tapéta és a tudás is.
Két mintát emelnék ki, az 1955-ös Dick Turpin (útonálló volt) tapétát, amely a mai napig igen híres és népszerű, és az 1970-es években újra bejött a 18. században kedvelt ún. Chintz minta, ami a hagyományos vidéki hangulatot idézi és a shabby chic kedvelt mintája azóta is.
Balról jobbra: Dick Turpin tepéta és a Jubilee Rose nevű tapéta a Coleafx & Fowler-től.
Az angol tapéta jellegzetes mintái
Az angol tapéták egyik legfontosabb sajátossága a természet közelsége. A nagy, naturalisztikus virágminták, a növényi indák, a levelek, a gyümölcsök, a madarak és a mesealakok mind az angol tapétatervezés meghatározó elemei lehetnek.
A klasszikus angol stílusban a virágmotívumok mellett a történelmi és vidéki hangulatú minták is fontosak. Népszerű lehet a tégla, márvány vagy faborítás hatását utánzó tapéta, a geometrikus díszítés, a gótikus motívum, a Chintz minta és a romantikus, vintage megjelenés.
- nagy, naturalisztikus virágminták;
- növényi indák és levelek;
- gyümölcs- és virágmotívumok;
- madarak és mesealakok;
- gótikus és történelmi motívumok;
- geometrikus Art Deco-formák;
- tégla-, márvány- és faburkolatot imitáló minták;
- hagyományos Chintz minták;
- romantikus, vintage és vidéki stílusú megoldások.
Angol vidéki stílusú tapéták a mai lakberendezésben
A bézs, natur virág mintás, angol vidéki stílusú vinyl tapéta enyhén arannyal kontúrozva a hagyományos angol enteriőrök hangulatát idézi. A strukturált, enyhén fényes felület a virágos, vintage, vidéki és romantikus stílushoz is jól kapcsolódik.
Az angol vidéki tapéta különösen jól illik olyan belső terekbe, ahol a cél a meleg, otthonos és időtálló hangulat kialakítása. A visszafogott bézs és naturális árnyalatok könnyebben kombinálhatók bútorokkal, textíliákkal és természetes anyagokkal.
Miért érdemes tapétázni?
Ha lakásfelújítás előtt állunk, vagy szimplán csak szeretnénk felújítani életterünket és megváltoztatni a már rég megszokott falakat, akkor a legjobb, ami mellett dönthetünk, a tapéta felhelyezése. Napjainkban már annyi típusú tapéta található, hogy mindenki megtalálhatja a maga ízlésének megfelelőt, legyen ez modern, színes, egyszínű, bordázott vagy szinte bármilyen.
Merjük elengedni fantáziánkat, és megújítani nappalinkat vagy hálószobánkat! Sokkal ellenállóbb, tartósabb és kopásállóbb, mint a festett fal. Kevésbé sérülékeny.
A tapétázott falnak egyszerű a javítása, gyorsan lehet vele haladni és rendkívül tiszta a munka vele. A tapétával elkerülhetjük azt a macerát is, amit a festett falnál nem, vagyis azt, hogy kevert festéknél nehéz elérni ugyanazt a színt utólag, amivel a fal festése el lett kezdve.
Ezt a procedúrát a tapétánál egy az egyben ki lehet hagyni. A tapéta emellett a minták, színek és felületek széles választékát kínálja, ezért egyetlen fal vagy egy teljes helyiség hangulatát is jelentősen megváltoztathatja.
A megfelelő angol tapéta kiválasztása
A tapéták nem csak díszítő funkcióval bírnak, hanem az ember pszichéjére is pozitívan hathatnak, ha a megfelelő darabot választjuk ki. Egy jól kiválasztott tapéta ugyanis teljesen átalakíthatja az adott helyiség stílusát és az emberben keltett benyomást, viszont ha rosszul választunk, akkor ez visszafelé is elsülhet.
A tapéták színének és mintázatának ügyes használatával a szoba térviszonyai optikailag könnyen befolyásolhatóak és kiemelhetjük a helyiség előnyös vonásait, valamint javíthatunk az arányokon is. Az angol tapéták gazdag motívumvilága miatt különösen fontos, hogy a minta illeszkedjen a szoba méretéhez, fényviszonyaihoz és berendezéséhez.
Lehet hogy furcsán hangzik, de egy megfelelő tapéta még a munkahelyi termelékenységet is növelheti. Energikusabb és vidámabb színekkel könnyen feldobhatjuk alkalmazottaink kedvét, hiszen senki sem szereti a szürke, unalmas, lehangoló falfelületeket.
Tehát a színes, hangulatos tapéták nem csak az otthon báját emelhetik, de segíthetnek a dolgos hétköznapok könnyebb átvészelésében is.
Szín- és mintaválasztási szempontok
- A világosabb árnyalatok könnyedebb, nyugodtabb hatást kelthetnek.
- A gazdagabb, mélyebb színek ünnepélyesebb és karakteresebb enteriőrt teremthetnek.
- A nagy virágminták hangsúlyos falon vagy tágasabb helyiségben érvényesülhetnek látványosan.
- Az apróbb minták visszafogottabb összhatást adhatnak.
- A természetes motívumok romantikus és vidéki hangulatot teremthetnek.
- A geometrikus minták modernebb vagy Art Deco-hatású belső térhez illeszkedhetnek.
- A textil-, márvány-, tégla- és faburkolatot utánzó minták dekoratív alternatívát kínálhatnak a hagyományos burkolatokhoz.
Vlies tapéták
A vlies tapéták a textil tapéták egy speciális típusát képezik. Számos előnyös tulajdonsággal bírnak, hiszen felületük nagyon ellenálló és könnyen tisztán tartható, valamint bármilyen falfelületre könnyedén felhelyezhetőek, hiszen a tapéta hátoldalát nem, csak a falat kell bekenni a ragasztóval.
Azonban a vlies tapéták egyik legfontosabb előnye, hogy a legtöbb típusuk környezetbarát anyagokból készül, mint a pamut, vagy a gyapot és az alapanyagnak köszönhetően a tapéta mögötti fal is könnyebben "lélegzik".
| Vlies tapéták jellemzője | Előny |
|---|---|
| Ellenálló felület | Tartósabb használat |
| Könnyen tisztán tartható | Praktikus mindennapi használat |
| Csak a falat kell bekenni ragasztóval | Egyszerűbb felhelyezés |
| Környezetbarát anyagok | Pamut vagy gyapot alapanyag |
| A fal könnyebben „lélegzik” | Kedvezőbb falhasználati tulajdonság |
Az angol tapéta időtállósága
Divatok jönnek s mennek, mindig más és más a divat. Egy azonban biztos: a hagyományos angol tapétaminták, amelyeket Morris és Sanderson, a Cole & Son és hasonló cégek alkottak meg, sosem mennek ki a divatból.
Az angol tapéta népszerűsége abban rejlik, hogy egyszerre őrzi a történelmi lakberendezés hagyományait és kínál változatos, ma is használható mintákat. A kézműves hatás, a természet ihlette formavilág, a vidéki romantika és a részletgazdag ornamentika olyan karaktert ad a falaknak, amely hosszú idő után is felismerhető marad.