A Szaknyelvi divatok című nyelvművelő tanulmánykötet a szaknyelvek változását, működését és mindennapi használatát vizsgálja. A kötet arra keresi a választ, hogy beszélhetünk-e magyarul a számítógéppel, mi köze az argónak a szaknyelvekhez, miféle szakszavakat használunk otthon, és milyen a jó szakszó.
Az írásokból megismerkedhetünk a legkülönbözőbb foglalkozások - az autószerelő, a cipész, az orvos, a rendőr, a színész, az újságíró - szakszavaival, a hivatali zsargonnal, s olvashatunk olyan tipikus rádiós, televíziós bakikat is, amelyek az ellenkezőjére változtatják a mondat jelentését. A szaknyelvek anyanyelvünk egyik leggyorsabban változó rétegét alkotják.
<|image_sentinel|>
A kötet bibliográfiai adatai
| Adat | Leírás |
|---|---|
| Cím | Szaknyelvi divatok |
| Kiadó | Gondolat Könyvkiadó |
| Kiadás helye | Budapest |
| Kiadás éve | 1989 |
| Nyelv | Magyar |
| Oldalszám | 297 oldal |
| Kötés típusa | Ragasztott papírkötés |
| Méret | 18 cm x 12 cm |
| ISBN | 963-282-187-4 |
A kötet a Nyelvi divatok folytatásaként íródott. A szerzők között Bíró Ágnes, Felde Györgyi, Kemény Gábor, Seregy Lajos és Tolcsvai Nagy Gábor szerepel.
Mit nevezünk szaknyelvnek?
Mi a szaknyelv? - ezt a kérdést Seregy Lajos tanulmánya vizsgálja. Valamilyen szaknyelvet mindenki ismer és használ, a rockzenész éppúgy, mint a háziasszony.
A szaknyelvi jelenségeknek egyaránt van „színe és fonákja”. A szakmai kifejezések pontos és gazdaságos kommunikációt tesznek lehetővé, ugyanakkor akkor válnak problémássá, ha a beszélők indokolatlanul használják őket, vagy ha a kívülállók számára érthetetlenné teszik a szöveget.
Érthetőség és nyelvi norma
A „Nem szakszerű, ha érthetetlen” című fejezet a nyelvi normák szerepével foglalkozik a szakszövegekben. A szakmai pontosság nem jelentheti azt, hogy a szöveg elveszíti közérthetőségét.
A szakszövegekben a világos megfogalmazás, a megfelelő szóhasználat és a mondatok áttekinthető szerkesztése egyaránt fontos. A szakszerűség nem pusztán különleges szavak alkalmazását jelenti, hanem azt is, hogy a közlés megfelel a tárgyának, a helyzetnek és a címzett ismereteinek.
Idegen szavak a szaknyelvben
Az idegen szavak a szaknyelvben című tanulmány azt mutatja be, hogy a különböző szakterületek miként veszik át, alakítják és használják az idegen eredetű kifejezéseket. Az idegen szavak jelenléte a szaknyelvek egyik fontos jelensége.
Az idegen eredetű szakszavak sok esetben nemzetközi kapcsolatokra és közös szakmai hagyományokra utalnak. Használatuk azonban csak akkor segíti a kommunikációt, ha a jelentésük világos, és alkalmazásuk valóban indokolt.
A szaknyelvi szókincs változása
A szaknyelvek anyanyelvünk egyik leggyorsabban változó rétegét alkotják. Az új technológiák, foglalkozások, intézmények és társadalmi jelenségek új szavakat és új jelentéseket hoznak létre.
A kötet külön figyelmet szentel a szaknyelvi igekötőknek, a szaknyelvi metaforáknak, a számítógép nyelvének, valamint annak, hogyan kerülnek szakmai kifejezések a mindennapi beszédbe.
Szaknyelvi igekötők
Bíró Ágnes Szaknyelvi igekötők című írása a magyar igekötős igék szakmai használatát vizsgálja. Az igekötők a cselekvés irányát, eredményét, kezdetét vagy befejezettségét is kifejezhetik.
A szaknyelvi használatban az igekötők jelentésárnyalatai különösen fontosak lehetnek, mert a munkafolyamatok pontos leírását segítik. Egy-egy igekötő a szakmai gyakorlatban megszokott, sajátos jelentésű fordulat része lehet.
Metaforák a szaknyelvben
A „Kemény és puha, avagy metafora a szaknyelvben” című tanulmány a képes kifejezések szakmai szerepét mutatja be. A szaknyelv nem kizárólag elvont, fogalmi és teljesen képtelen szókészletből áll.
A metaforák megkönnyíthetik az új jelenségek megnevezését, mert ismert tapasztalatokhoz kapcsolják az ismeretlen vagy nehezen körülírható fogalmakat. A képes beszéd így a szakmai gondolkodás és a szakmai kommunikáció része lehet.
A számítógép nyelve
A számítógép nyelve című fejezet azt a kérdést veti fel, hogy beszélhetünk-e magyarul a számítógéppel. A számítástechnika olyan új szókincset hozott létre, amely egyszerre kötődik a nemzetközi technikai nyelvhez és a magyar nyelv saját rendszeréhez.
A számítógépes szaknyelvben az idegen szavak, a rövidítések, az új jelentések és a magyarosított kifejezések egymás mellett jelennek meg. A terület gyors változása miatt a használatban lévő szavak és fordulatok folyamatosan alakulnak.
<|image_sentinel|>
Hivatali nyelv és hivataloskodó zsargon
A „Hivatali szaknyelv vagy hivataloskodó zsargon?” című tanulmány a hivatalos kommunikáció jellegzetes nyelvi megoldásait vizsgálja. A hivatali szaknyelvnek pontosan kell közvetítenie az intézményi eljárásokat, jogokat, kötelezettségeket és döntéseket.
A hivataloskodó zsargon akkor válik zavaróvá, amikor a szükséges szakmai pontosság helyett terjengősséget, személytelenséget vagy nehezen értelmezhető fordulatokat eredményez. A szakmai jelleg és az érthetetlenség nem azonos egymással.
Szaknyelv a sajtóban
A kötet külön része foglalkozik a szakírók és olvasók nyelvi problémáival. A fejezetek között szerepel a sajtónyelvi címadás, a sajtónyelvi fordulatok, a sportnyelvi vadhajtások, az újságnyelvi mondatszerkesztés, valamint a tudományos és kritikai nyelv fonákságainak vizsgálata.
Címadás és sajtónyelvi fordulatok
A „Milyen címen? Címszavakban a sajtónyelvi címadásról” című fejezet a címek szerepével foglalkozik. A címnek egyszerre kell felkeltenie a figyelmet, jeleznie a témát és irányítania az olvasó értelmezését.
A „Fordulatok a sajtónyelvben” című tanulmány a gyakran ismétlődő sajtónyelvi megoldásokat vizsgálja. A megszokott fordulatok megkönnyíthetik a gyors tájékozódást, de túlzott használatuk egyhangúvá és sablonossá teheti a szöveget.
Sportnyelvi vadhajtások
A „Ne csináljunk sportot belőle! Sport(sajtó)nyelvi vadhajtások” című írás a sport nyelvének sajátos kifejezéseit és túlzásait mutatja be. A sportnyelv a sajtóban különösen látványos, mert a közvetítéseknek és tudósításoknak gyorsan, tömören és hatásosan kell közvetíteniük az eseményeket.
Újságnyelvi mondatszerkesztés
Az Újságnyelvi mondatszerkesztés című tanulmány a sajtószövegek mondatainak felépítését vizsgálja. A mondatszerkesztés befolyásolja, hogy az olvasó milyen gyorsan és milyen pontossággal érti meg a közlést.
A szakmai és sajtónyelvi szövegekben a mondatok áttekinthetősége éppúgy fontos, mint a megfelelő szókincs. A bonyolult mondatszerkezet, a homályos utalás vagy a túlzsúfolt közlés a jelentés félreértéséhez vezethet.
Szaknyelv házi használatra
A kötet egyik külön fejezete a Szaknyelv házi használatra címet viseli. Ennek tanulmányai azt mutatják meg, hogy a szaknyelvi kifejezések nem maradnak meg a munkahelyeken vagy a hivatalos szövegekben.
Valamilyen szaknyelvet mindenki ismer és használ, a rockzenész éppúgy, mint a háziasszony. A szakmai szókincs a családi beszélgetésekben, a hétköznapi magyarázatokban és a laza társalgásban is megjelenhet.
Argó és műhelyzsargon
Az Argó és műhelyzsargon a laza társalgásban című fejezet a szakmai csoportok informális nyelvhasználatát vizsgálja. A műhelyzsargon a közös munkatapasztalatból, a gyakran ismétlődő feladatokból és az összetartozás érzéséből alakulhat ki.
Mi köze az argónak a szaknyelvekhez? A kérdés arra irányítja a figyelmet, hogy a szakmai nyelv nem minden esetben azonos a szabályos, hivatalos vagy tankönyvi terminológiával. A szakmai közösségek saját, közvetlenebb és játékosabb kifejezéseket is használhatnak.
A szaknyelvi kifejezéskészlet vándorlása
A „A kaptafa és a suszter. A szaknyelvi kifejezéskészlet vándorlása” című fejezet azt mutatja be, hogyan kerülhetnek egy szakma szavai más területekre, majd a köznyelvbe. A szakmai kifejezések jelentése és használati köre idővel kitágulhat.
A szaknyelvi kifejezéskészlet vándorlása hozzájárul ahhoz, hogy egy-egy eredetileg szűk körben használt szó szélesebb közösség számára is ismertté váljon. Ez a folyamat a nyelvi változás egyik fontos útja.
Használhatatlan utasítások
A Használhatatlan utasítások című tanulmány a szakmai és gyakorlati tájékoztatás hiányosságaira irányítja a figyelmet. Egy utasítás akkor töltheti be a szerepét, ha a címzett pontosan megérti, mit, milyen sorrendben és milyen módon kell tennie.
A homályos, túlbonyolított vagy szakzsargonnal túlterhelt utasítás megnehezítheti a feladat végrehajtását. A szakszerűség itt is az érthetőséggel együtt érvényesül.
Az autós szaknyelve
A „Hány nyelven beszél az autós?” című fejezet az autós szakmai szókincsét vizsgálja. Az autószerelő nyelvében a technikai megnevezések, a műhelyzsargon és a mindennapi beszéd elemei egyaránt jelen lehetnek.
Az autós szaknyelv jó példája annak, hogy egy foglalkozás kifejezéskészlete miként válik a laikusok számára is szükségessé. Az autó használata és javítása olyan helyzeteket teremt, amelyekben a szakmai szavak a hétköznapi kommunikáció részévé válnak.
Az ízek nyelve
A „Nyelvi ízek az ízek nyelvében” című tanulmány az ízek és az ételek megnevezésének nyelvi világát tárgyalja. A háztartás, a főzés és az étkezés szókincse szintén sajátos szakmai és fél-szakmai rétegeket alakíthat ki.
A mindennapi élet szaknyelvei azt mutatják, hogy a szakmai kommunikáció nem kizárólag tudományos, ipari vagy hivatali területeken létezik. A szakmai tudás minden olyan tevékenységben nyelvi formát kap, amelyhez különleges tapasztalat és sajátos eljárás kapcsolódik.
A kötet szerkezete
| Fejezetrész | Jellegzetes témák |
|---|---|
| Szaknyelvi jelenségek színe és fonákja | Mi a szaknyelv?; nyelvi normák; idegen szavak; szaknyelvi igekötők; metaforák; számítógép nyelve; hivatali zsargon |
| Görbe tükör szakíróknak és olvasóknak | Sajtónyelvi címadás; sajtónyelvi fordulatok; sportnyelv; újságnyelvi mondatszerkesztés; tudományos és kritikai nyelv |
| Szaknyelv házi használatra | Argó; műhelyzsargon; szakmai kifejezéskészlet; utasítások; autós szaknyelv; az ízek nyelve |
Bíró Ágnes szerepe a kötetben
Bíró Ágnes az ELTE diplomása, a Nyelvtudományi Kutatóintézmény munkatársa volt. 1974-ben végzett az ELTE magyar-német szakán, ebben az évben került az MTA Nyelvtudományi Intézetének Nyelvművelő Osztályára.
Munkatársa volt az osztályon készült kézikönyveknek (Nyelvművelő kézikönyv, Hivatalos nyelvünk kézikönyve, később a Nyelvművelő kéziszótár, Képes diákszótár stb.); szerkesztője a Nyelvi divatok és Szaknyelvi divatok című könyveknek.
Legfőbb kutatási és gyakorlati területei: a névtan, azon belül az utónevek; nyelvművelés, nyelvi ismeretterjesztés, nyelvi tanácsadás. Rendszeresen tartott nyelvművelő jellegű és névtani ismeretterjesztő előadásokat szakmai fórumokon és a médiában.
A felsőoktatásban elsősorban stilisztikát tanított, a 70-es, 80-as években az ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszékén, később retorikát is a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen és a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán.
Bíró Ágnes 2023. június 27-én, életének 73. évében elhunyt.
tags: #tbiro #agnes #szaknyelvi #divatok