Az UNESCO-hoz kapcsolódó angol nyelvi képzés 1970-ben az idegen nyelvek tanításának, a nemzetközi megértésnek és a kulturális együttműködésnek a szolgálatában állt. A korszakban az angol nyelv oktatása már nem csupán a nyelvtani szabályok és a fordítás elsajátítását jelentette, hanem egyre inkább a beszédkészség, a kommunikáció és az angol nyelvű kultúrák megismerésének fejlesztésére irányult.
Az UNESCO oktatási szemléletének középpontjában az emberiség szellemi és erkölcsi szolidaritásának elősegítése állt, ezért az idegen nyelvek tanulása a béke, a kölcsönös megértés, a személyes mobilitás és a különböző kultúrák közötti kapcsolatok egyik fontos eszközévé vált. Az 1970 körüli európai nyelvoktatási programok tanulóközpontú módszerekkel, gyakorlati nyelvhasználattal és nemzetközi együttműködéssel igyekeztek korszerűsíteni az angol tanítását.
Az UNESCO céljai és oktatási szerepe
70 éve, 1945. november 16-án fogadták el az UNESCO alapokmányát. Azzal a céllal hozták létre, hogy - a tartós béke létrehozásának eszközeként - elősegítsék „az emberiség szellemi és erkölcsi szolidaritását”.
A két világháború között már a Népszövetség is működtetett egy intézetet az „intellektuális együttműködés” ápolására, de az szerényebb kezdeményezés volt. Londonban 1945. november 16-án 43 ország kormányának képviselője elfogadta az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének alapokmányát.
Az UNESCO ma a világszervezet egyik legnagyobb és legjelentősebb szakosított intézménye. Azzal a céllal hozták létre, hogy - a tartós béke létrehozásának eszközeként - elősegítsék „az emberiség szellemi és erkölcsi szolidaritását”.
A szervezet feladatának tekinti az írástudatlanság felszámolását, az elemi oktatás általánossá tételét, a különböző kultúrák tanulmányozását, a nemzeti kulturális értékek és a kulturális örökségek megőrzését, ápolását.
Természettudományi programjainak fő területét hidrológiai, geológiai, valamint a bioszférával kapcsolatos kutatások alkotják, míg a társadalomtudományi programok elsősorban az emberi jogokkal, a demokrácia, a béke és a diszkrimináció összes fajtája elleni küzdelem kérdéseivel foglalkoznak.
A szervezet emellett feladatának tekinti az információ szabad áramlásának segítését, a szabad sajtó támogatását, a fejlődő országok tájékoztatási rendszerének fejlesztését.
Az UNESCO hivatalosan 1946. november 4-én kezdte meg működését. A 195 tagországot és 9 társult tagot egyesítő világszervezet legfelső szerve a kétévente ülésező Közgyűlés (Általános Konferencia), amely megszabja a szervezet politikai irányvonalát, jóváhagyja programjait.
Az UNESCO és az idegen nyelvek tanulása
Az UNESCO oktatási és kulturális céljai szorosan kapcsolódtak az idegen nyelvek tanításához. Az idegen nyelv ismerete lehetővé teszi a különböző országok és népek kultúrájának megismerését, a nemzetközi kapcsolatok kialakítását és az információk közvetlenebb elérését.
Az idegen nyelvek tanulásában és különböző országok, népek kultúrájának, valamint a határon túl élő magyar közösségek helyzetének, iskolaéletének megismerésében jelentős szerepe lett a közvetlen kapcsolatok kialakításának.
A múlt év májusában 50 éves Európa Tanácson belül működő Kulturális Együttműködési Tanács az Európai Kulturális Konvenciót aláíró valamennyi európai ország részvételével olyan oktatásfejlesztési tevékenység mellett kötelezte el magát, amely kielégítő választ tud adni a jelen és a jövő kihívásaira.
Ezért is választották a legfontosabb területek egyikének a modern nyelvek oktatását; e szándékuk megvalósítása érdekében a témához kapcsolódó pedagógiai és módszertani vizsgálatokkal, szakmai ajánlásokkal és dokumentumokkal, valamint különféle rendezvényekkel kívánnak segítséget nyújtani a tagállamoknak ahhoz, hogy állampolgáraikat képessé tegyék az idegen nyelvek használata révén a kölcsönös megértésre, a személyes mobilitásra, a könnyebb eligazodásra a többnyelvű, többkultúrájú Európában.
Miért volt fontos az angol nyelv 1970 körül?
„Több közösségi nyelv birtokbavétele az egyik elengedhetetlen feltétel az EU polgárai számára ahhoz, hogy lehetővé váljék, hogy személyi és szakmai lehetőségeiknek mindabból a hasznából részesüljenek, amelyet számukra a nagy, határok nélküli piac kínál.
A nyelvek a szükséges átjárási pontokat jelentik a másikhoz. A nyelvtanulásnak van egy másik jelentősége is. Egy más nyelvvel való kapcsolat nem csupán összemérhetővé teszi az anyanyelvet is, hanem arra kedvező hatást is gyakorol . fejleszti az intellektuális ébrenlét és mozgékonyság képességét.”
A 70-es évek Európájában két nyelv uralta az iskolai oktatást: az orosz (elsősorban a kelet-európai országokban) és az angol (Nyugat-Európa iskoláiban, illetve a középfokú és a felsőoktatási intézményekben tanított második idegen nyelvként).
Az eltelt alig másfél évtized alatt - elsősorban a kelet-európai országokban az orosz nyelv kötelező oktatásának megszűnte következtében - az angol még jobban előretört, olyannyira, hogy emiatt egyes szerzők10 már fél évtizede megkongatták a vészharangot is, és szinte szakmapolitikai célként fogalmazták meg az angol nyelv nyomása elleni harc felvételének szükségességét.
Mára azonban kétségtelen, hogy az angol nyelv terjedése változatlan és megállíthatatlan, és ebben nem elhanyagolható szerepet játszik az internet-kommunikáció és az elektronikus levelezés terjedése.
A nyelvoktatás változó céljai
Tanítani és tanulni1 Európa országaiban az iskoláskorú és a felnőtt tanulók motiválásán és az őket tanító tanárok felkészítésén is egyaránt munkálkodnak, lehetőség szerint folyamatosan alkalmazkodva a gyors európai változásokhoz is.
Változások ugyanis az iskolai nyelvtanulás és a nyelvoktatás terén is mutatkoznak, hisz az eltelt évtizedek alatt nemcsak az idegen nyelvek szerepe, hanem tanításuk céljai, módszerei is mások lettek.
Míg korábban az iskolai nyelvoktatás szinte kizárólag az idegen nyelv grammatikájának megtanítására, írásos vagy szóbeli szövegek fordítási készségének az elsajátíttatására törekedett, az utóbbi években-évtizedekben - a társadalmi igények sürgetésére, egyebek között a növekvő mobilitás következtében megteremtődő tömeges nyelvtanulás szükségleteinek való megfelelés szándékával is - egyre inkább előtérbe kerültek a beszéd, a kommunikációs készségek fejlesztésének feladatai, melyek folyamatosan kiegészülnek bizonyos interkulturális kompetenciák elsajátíttatására vonatkozó elvárások teljesítésével is.
Ezek a kompetenciák a négy alapkészség (a beszédértés, a beszédkészség, az olvasás és az írás) fejlesztésén, vagyis a nyelv megtanításán túl az adott nyelvet beszélő népek kultúrájának megismer(tet)ése révén szerezhetők meg.
A korszerű és igazán sikeres nyelvoktatás során be kell mutatni a tanulóknak a nyelvi közegben élő népek művészetét, irodalmát, mindennapi (öltözködési, étkezési, vallási) kultúráját ugyanúgy, mint ahogy kapcsolatba kell hozni őket az adott ország legfontosabb földrajzi, történelmi tudnivalóival is.
Szakértők2 külön is felhívják a figyelmet bizonyos nyelvi játékok, például a szójátékok tanításának mással nem pótolható nyelvpedagógiai értékeire.
Az UNESCO-asszociált iskolák és a nemzetközi kapcsolatok
Iskolánk a korábbi évtizedekben is gondot fordított a külföldi iskolákkal és szakmai szervezetekkel való kapcsolat felvételére, ezeknek a kapcsolatoknak az ápolására.
Ennek egyik fontos eseménye volt a Radnóti Miklós Gimnázium által 1979-ben megrendezett UNESCO-asszociált (társult) iskolák országos értekezlete.
A ’80-as évektől így egyre inkább előtérbe került a külföldi tanulmányutak szervezése. A rendszerváltoztatást követően több ízben Németországba, Svédországba, Finnországba, Dániába utaztunk diákjainkkal.
A közelmúlt nemzetközi kapcsolataiban meghatározó volt az Erasmus+ programban való folyamatos részvételünk. A határon túli magyar közösségekhez a Határtalanul! program keretében rendszeresen eljuthatunk, míg a Rákóczi Szövetség támogatásával évről évre ellátogatunk Aradra.
Az idegen nyelv tanulása így közvetlen kapcsolatba került az iskolai csereprogramokkal, a tanulmányutakkal és az európai kulturális tapasztalatszerzéssel. A nyelvi képzés gyakorlati értékét nemcsak a tanórán elsajátított ismeretek, hanem a külföldi kommunikációs helyzetek is megmutatták.
Nemzetközi iskolai kapcsolatok
- Himmelev Gymnasium - Roskilde, Dánia
- Wilhelm Remy Gymnasium - Bendorf, Németország
- Katedralskolan i Abo - Turku, Finnország
- IES Universidad Laboral de Cáceres, Spanyolország
- Domarhagskolan - Avesta, Svédország
- Chwister-Scholl-Schule - Detmold, Németország
- Wim-Wenders-Gynmasium - Düsseldorf, Németország
- Domgymnasium - Verden, Németország
- Perényi Zsigmond Középiskola - Nagyszőlős, Kárpátalja
- Csiky Gergely Főgimnázium - Arad, Erdély
- Tamási Áron Elméleti Líceum - Székelyudvarhely, Erdély
- Bolyai János Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium - Zenta, Vajdaság
- Liceo Linguistico Statale Duca Degli Abruzzi - Treviso, Olaszország
Az utóbbi időszakban - a diákcsere-programok mellett - több tanulmányi kirándulást is szerveztünk az európai kultúra bölcsőjébe, Görögországba, a műemlékeiről híres Olaszországba valamint az Alpok hófödte hegyei közé is.
Manapság egyre gyakrabban használjuk ki a fapados repülők adta lehetőségeket, és látogatunk el diákjainkkal egy-egy világvárosba, például Rómába, Londonba, Brüsszelbe, vagy Barcelonába.
A korszerű angol képzés négy alapkészsége
| Alapkészség | A képzés célja |
|---|---|
| Beszédértés | A hallott idegen nyelvi szövegek megértése |
| Beszédkészség | A gyakorlati és kommunikatív nyelvhasználat fejlesztése |
| Olvasás | Írott szövegek értelmezése és használata |
| Írás | Írásos szövegek létrehozása és alkalmazása |
Az idegennyelv-oktatás legjobb európai szakemberei a nyelvoktatás különféle pedagógiai értékeit kutatták, és meg is találták azokat mind a kognitív képességek és az érzelmek fejlődésében, mind a szociális érzékenység kialakulásában.
Kimutatták, hogy a kommunikatív nyelvoktatásban általában meghatározóak a szociokulturális keretek, hisz a tanulók érdeklődése nem automatikus, azt megfelelő eszközökkel fel kell kelteni és ébren kell tartani; különösképpen azért, mert az idegennyelv-tanulás igazi hatékonysága nem mutatkozik meg közvetlenül, kulcsot ad viszont későbbi, újabb távlatokhoz.
A kötetben olvasható valamennyi dokumentum a nyelvoktatás során a tanulók kommunikációs kompetenciákhoz juttatásának ad prioritást, miközben - természetesen - nem hagyják figyelmen kívül a legújabb multimédiás technikai eszközök, a számítógépek, a különféle adatbázisok és elektronikus összeköttetések gyakorlati lehetőségeit sem.
A tanár szerepe az UNESCO-hoz kapcsolódó nyelvoktatásban
A korábbi kutatási eredményeket értékelve felhívták a figyelmet arra is, hogy a nyelvoktatás területén a tanári szerepkörben az utóbbi időkben bekövetkezett változás talán még fontosabb, mint másutt, a tanárnak ezen a területen egyre inkább olyan mediátornak kell lennie, aki a szó szoros értelmében közvetít az elmélet és a gyakorlat között.
Felhívják a figyelmet arra, hogy tanítás közben nem elsősorban a szavakra és a nyelvi struktúrákra kell a legnagyobb figyelmet fordítani, hanem a tanulóra.
Azt kell megmutatni, mit kell másként használnia a megtanulandó idegen nyelvben, mint az anyanyelvében, és miért.
Álláspontjuk szerint a változás lényege, hogy a korszerű nyelvoktatás a miről a hogyanra, az objektív struktúráról a szubjektív funkciókra helyezi át a hangsúlyt.
Példák sorával szemléltették az eredményesen és hatékonyan alkalmazható, minden esetben az intézményi kontextusokat, valamint az egyes tanulók igényeit figyelembe vevő újabb oktatási módszerek imponáló sokaságát is.
Megállapították például, hogy - különösen fiatalok körében - produktívnak bizonyulnak a munkatapasztalatokra építő, úgynevezett foglalkozásorientált nyelvoktató programok, amelyek könnyen transzferálhatók nemcsak más munkaszituációkra, hanem a magánélet területeire is.
Az Európa Tanács nyelvoktatási programjai
Első szervezett próbálkozásaik 1962-ig nyúlnak vissza; akkor indították útjára első "tanulócentrikus", ebben a formában igencsak modernnek számító nyelvoktatási programjukat, mely a tananyag és tanári segédanyag további fejlesztésére tett számtalan javaslattal zárult.
Azóta már tucatnyi ehhez hasonló akciót maguk mögött tudhatnak, ezekben többféleképpen is kijelölték az előrehaladás irányát.
Programjaikban ugyanis az új tanítási módszerek, az új tananyagok, a multimédiás rendszerek, az értékelés-önértékelés, a tanulói autonómia és a nyelvtanárképzés megannyi kérdése szerephez jutott.
1973-ban például az európai országok oktatási gyakorlatának egységesítése érdekében - először az angol nyelv, nem sokkal később a francia vonatkozásában - kidolgozták az úgynevezett küszöbszintet, vagyis meghatározták azt a nyelvi ismeretanyagot, amelynek birtokában bárki "elboldogulhat" az adott nyelven a mindennapi életben.
Ezeket a szempontokat az írott nyelvhasználat gyakorlatának kialakításában is érvényesíteni kezdték.
Az oktatás további egységesítése érdekében 1977-ben Strasbourgban, az európai felnőttoktatási szervezetek számára rendezett konferencián a kreditegységek rendszerének bevezetése is szóba került.
Ugyanitt néhány évvel később - az Európa Tanács oktatási minisztereinek közreműködésével - olyan ajánlást fogadtak el, amely négy nagy területen jelölte ki a közeli fejlesztések legfontosabb feladatait: az iskolai nyelvoktatás rendszerében, a vándorló életmódot folytató családok gyermekeinek tanításában, a felső- és a felnőttoktatásban, valamint a pedagógusok alap- és továbbképzésében.
A fejlesztési programok fő feladatai
- tananyag- és vizsgareform;
- a nemzetközi együttműködés erősítése;
- a tanárképzés kapacitásának növelése;
- a szakmai publikálás fórumainak megsokszorozása.
A hatékonyságra törekvő konkrét cselekvési programok a következőkben fogalmazták meg a legsürgősebb feladatokat: tananyag- és vizsgareform; a nemzetközi együttműködés erősítése; a tanárképzés kapacitásának növelése; a szakmai publikálás fórumainak megsokszorozása.
Tanulóközpontú módszerek és önértékelés
Érdekes megemlékezni néhány akkori, konkrét kezdeményezésről is: Nagy-Britanniában például a tanulók eredményesebb motiválása érdekében az iskolai nyelvoktatásban bevezették az ún. "lépcsőzetes célok" rendszerét, mely igyekezett harmóniát teremteni a tanítási célok és a képességek aktuális értékelése között.
Észak-Rajna-Vesztfália tartomány iskoláiban már a 80-as években két anyanyelvi szekcióban történt az oktatás.
Svédországban vizsgálatok kezdődtek a nyelvi készségek önértékelési módszereinek kidolgozására, az idegen nyelvet tanulók számára pedig saját nyelvismeretük értékelhetősége céljából olyan önellenőrzést biztosító eljárásokat fejlesztenek ki, mint a "beszélő" házi feladat, a video- és a hangkazetták programszerű használata.
A Kulturális Együttműködési Tanács szakemberei arra is törekedtek, hogy kutatási eredményeiket, pedagógiai javaslataikat maguk is eljuttassák a szakmai köztudatba a különféle rendezvényeken, a sajtó és a könyvkiadás révén.
E céllal készült az a kutatási beszámoló3 is, mely a legújabb fejlesztési törekvések alapanyagának is tekinthető.
Technológia és nyelvtanulási környezetek
Megváltoztak a nyelvtanulás-nyelvoktatás helyszínei is: mindinkább az otthon falain kívülre kerültek, iskolákba, különféle szervezésű iskolán kívüli tanfolyamok programjaiba vagy a magántanárok által tartott különórák keretei közé.
Új eszközök, új technikák is szerepet kapnak a nyelvtanításban: a korszerűen felszerelt nyelvi laboratóriumokban az audiovizuális eszközök mellett már a legújabb információs-kommunikációs technológiák is "bevethetőkké" válnak.
Mindezek azonban csupán lehetőségek, melyek - sajnos - ma még nem biztosítottak mindenhol, mindenkinek.
Valós használatuk érdekében az újítani szándékozóknak eddig is sokat kellett tenniük, s ezután is számos feladat vár az eredményes és hatékony idegennyelv-oktatás elkötelezettjeire.
Ebben a helyzetben különösen nagy jelentőségű az Európa Tanács Kulturális Együttműködési Tanácsának több évtizedes erőfeszítése.
TÖBB MINT TESTŐR / Nyelvtanulási módszerek: tudományos vagy játékos oktatást válasszunk!
Az első idegen nyelv tanításának időzítése
Noha a nyelvtanulás évtizedek óta a szakmai és a politikai érdeklődés fókuszában van, modernizálásának előrehaladását - nemcsak nálunk, hanem még a fejlett nyugat-európai országokban is - rengeteg tényező nehezíti.
Elsőként itt van az első idegen nyelv iskolai oktatásának megkezdése körüli, nem nagyon csituló vita.
(Az óvodákban folytatható szervezett nyelvoktatás lehetőségét mostanra már a legtöbb helyen elvetették.)
Jelenleg az Európai Unió országaiban általánossá vált az a gyakorlat, hogy az iskolákban a tanulók 11 éves kora előtt hozzákezdenek az anyanyelv mellett a második nyelv, azaz az első idegen nyelv tanításához.
Ez az időpont leginkább a negyedik iskolai osztályba lépés tanévét jelenti.
Bármennyire meglepő, Nagy-Britanniában az ezt megfogalmazó ajánlás néhány éve még rendkívül nagy ellenkezést váltott ki az érdekeltekből.4
Két évtizeddel azt megelőzően ugyanis a brit iskolarendszer kínos kudarcot élt meg egy úgynevezett "Alapfokú francia projekt" kapcsán; a sikertelenségen azonban - úgy tűnik - lassan túlléptek.
1997-ben az angliai iskolaigazgatók már azzal a követeléssel fordultak a kormányhoz, hogy sokkal hathatósabban támogassa az alapfokú intézmények számára javasolt nyelvoktatási programokat, a pedagógusok nyelvismeretének biztosítása érdekében pedig dolgozza ki a képzés és továbbképzés, valamint a finanszírozás lehetséges formáit is.
A második idegen nyelv kérdése
Tanácstalanság kíséri a második idegen nyelv tanításának bevezetésével kapcsolatos közösségi elvárásokat is.5
A francia oktatási rendszer mindenesetre próbálkozik a második idegen nyelv oktatásával nemcsak a középiskolákban, hanem a mi felső tagozatunknak megfelelő évfolyamokon is.
Érdekes, hogy milyen sorrendben ajánlják ennek a kiválasztását: leginkább a német, az angol, ezt követően pedig az arab, a héber, végül pedig az olasz nyelv oktatására ösztönzik az iskolákat.
A hivatkozott cikk szerzője - mintegy elejét véve a várható ellenvetéseknek - azzal kezdi mondandóját: nem szabad alábecsülni a tanulók nyelvtanulásra vonatkozó érettségét!
Más szakértők egyenesen azt állítják, hogy a második idegen nyelv megfelelő időben megkezdett tanítása sok szempontból javíthatja az egyéb területeken elérhető iskolai eredményeket is - különösen igaz ez az első idegen nyelv tanulásával kapcsolatban.6
A nyelvtanulás időtartama és aránya
Abban sincs igazán egyetértés, mennyi ideig kell egy idegen nyelvet tanítani ahhoz, hogy elvárható legyen a tanulóktól a nyelvi alapkompetenciák birtokbavétele.
A brit nemzeti alaptanterv öt tanévnyi kötelező nyelvtanulást ír elő, és követendő gyakorlatnak tekinti a másik országban való nyelvi tapasztalatszerzés lehetőségeinek kihasználását.7
Más megközelítésben az élő idegen nyelvek oktatására szánt időt összevetik a teljes curriculummal,8 és mintegy a teljes tananyag százalékában határozzák meg az idegen nyelvek oktatásának kötelezettségét.
E számítás szerint az 1996-ban bevezetett brit reform értelmében alapfokon a modern nyelvek oktatására 10%-ot kellene fordítani, ezzel szemben a mai gyakorlat csak 5%-ot tesz ki.
| Szempont | A megadott adat |
|---|---|
| Kötelező nyelvtanulás | öt tanév |
| Modern nyelvek oktatása alapfokon a brit reform szerint | 10% |
| Mai gyakorlat | 5% |
Grammatika vagy kommunikáció?
A nyelvtani ismeretek mindenhatóságába vetett hit megrendülését a nyelvoktatás eredményességének megítélése körüli nem csituló vita követte.
Sok nyelvtanár nem akarja elfogadni azt, hogy az oktatás során a grammatika semmiképpen nem lehet cél, legfeljebb eszköz.
Az új szemlélet elkötelezettjei9 szerint ugyanis sokkal fontosabb, hogy a tanuló megtanuljon folyékonyan beszélni, mint az, hogy görcsös igyekezettel törekedjék a nyelvtani tökéletességre.
A funkcionális fogalmi és a grammatikai haladás közötti összefüggések vizsgálata során természetesen fény derült e téma részleteire is; a fontosabb eredmények pedig minden pedagógusnak sok segítséget adhatnak a tanulók gyakorlati feladatainak megtervezéséhez is.
A nyelvi sokféleség és az angol térnyerése
Nincs teljes egyetértés az iskolákban oktatandó nyelvekkel kapcsolatosan sem.
Az UNESCO által tartott helsinki konferencia óta (1975) állandóan szó van a nyelvi választék bővítésének sürgető igényéről, a legtöbb országban azonban az iskolai gyakorlat erre még mindig nem reagált megfelelően.
A 70-es évek Európájában két nyelv uralta az iskolai oktatást: az orosz (elsősorban a kelet-európai országokban) és az angol (Nyugat-Európa iskoláiban, illetve a középfokú és a felsőoktatási intézményekben tanított második idegen nyelvként).
Az eltelt alig másfél évtized alatt - elsősorban a kelet-európai országokban az orosz nyelv kötelező oktatásának megszűnte következtében - az angol még jobban előretört, olyannyira, hogy emiatt egyes szerzők10 már fél évtizede megkongatták a vészharangot is, és szinte szakmapolitikai célként fogalmazták meg az angol nyelv nyomása elleni harc felvételének szükségességét.
Mára azonban kétségtelen, hogy az angol nyelv terjedése változatlan és megállíthatatlan, és ebben nem elhanyagolható szerepet játszik az internet-kommunikáció és az elektronikus levelezés terjedése.
Magyarország kapcsolata az UNESCO-val
Magyarország 1948-ban csatlakozott a szervezethez, annak alapokmányát 1948-ban és 1954-ben is törvénybe iktatta, 2009. évi XXXII. törvényében pedig megerősítette.
A törvényszöveg kijelenti, hogy az emberi méltóság megköveteli a kultúra széles körű terjesztését, valamint azt, hogy az emberiséget igazságosságra, szabadságra és békére neveljék, és e téren valamennyi nemzetre a kölcsönös segítés és gondoskodás szellemében elvégzendő szent kötelességek hárulnak.
2012-től Réthelyi Miklós, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság elnöke.
2014-ben az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Egyezmény Részes Államainak Közgyűlésén Magyarország felvételt nyert a Kormányközi Bizottság tagjai közé.
Az UNESCO szervezésében minden évben világnapokat tartanak, nemzetközi éveket és évtizedeket hirdetnek, 2015 a Fény Nemzetközi Éve.
Az UNESCO-asszociált speciális angol képzés 1970-es jelentősége abban ragadható meg, hogy az angol nyelvet az oktatás, a kultúraközvetítés és a nemzetközi együttműködés egységes keretében kezelte. A képzés célja nem pusztán a nyelvi szabályok ismerete, hanem a kommunikációs kompetencia, az interkulturális tájékozottság, az önálló tanulás és a más kultúrák iránti nyitottság fejlesztése volt.