A román nyelvoktatás értelmiségei: nyelvészek, pedagógusok és társadalomkutatók nézőpontjai

A román nyelvoktatás értelmiségi szereplői több, egymással összefüggő kérdésre keresnek választ: hogyan sajátítható el hatékonyan a román mint második nyelv, milyen szerepe van ebben az iskolának, a családnak és a társadalmi környezetnek, valamint miként alakítják a nyelvtanulást az identitás, a motiváció és a kommunikációs szorongás tényezői.

A kutatók és gyakorló pedagógusok egyik legfontosabb közös felismerése, hogy a magyar anyanyelvű gyermekek román nyelvi nehézségei nem vezethetők vissza egyszerűen előítéletességre vagy motivációhiányra. A módszereken, a tankönyveken, a tananyagon, a vizsgákon és a román nyelv idegen nyelvként való oktatásán is változtatni kellene.

A román nyelv helye a nyelvoktatásban

A román nyelv újlatin nyelv, amelyet világszerte mintegy 24 millióan beszélnek, Románia és Moldova hivatalos nyelve, de számos beszélője él Ukrajnában, Magyarországon, Görögországban, Szerbiában és Montenegróban, valamint az Egyesült Államokban is. A román nyelvet gazdag történelme során szláv és latin hatások is érték, emiatt különösen izgalmas választás lehet a tanulók számára.

Ahogy egyéb latin nyelveket, úgy a románt is érték különböző idegen nyelvi behatások, melyek közül a szláv a legmarkánsabb, de francia és török eredetű jövevényszavakat is találunk az alapszókincsben. A román nyelvtan ugyan komplex, és megannyi izgalmas ige- és főnévragozást rejt, számos tekintetben hasonlít más újlatin nyelvekhez is - mint az olasz vagy a spanyol -, ami megkönnyítheti a nyelvtanulást, ha valamelyiket már ismered közülük.

A román nyelv kiejtése világos és egyértelmű: a hangsúly általában a második szótagra esik. Latin és szláv betűk kombinációját használja, helyesírása erősen fonetikus, így könnyebben tanulható, mint sok más nyelv.

A román nyelv történeti és nyelvészeti értelmezése

A román nyelv kialakulásának kérdése szorosan összekapcsolódik a román nép eredetéről szóló vitákkal. Dan Alexe román nyelvész vette magának a bátorságot, hogy a nyelvészet és a józan ész könyörtelen eszközeivel szétverje azt a meseszínházi díszletet, amely mind ez idáig makacsul eltakarta a román közvélemény elől a román nép és a román nyelv kialakulásának igaz történetét.

A meseszínházi díszlet neve: dák-római kontinuitás. Díszlettervezők: a Erdélyi Iskola elnevezésű erdélyi román értelmiségi csoport (Ioan Budai-Deleanu, Petru Maior, Samuel Micu Klein és Gheorghe Şincai), amelynek tagjai - miután Bécsben és Rómában pallérozódtak - a XVIII-XIX. század fordulóján kidolgozták a románok és a román nyelv etnogenezisének elméletét.

Az elmélet hamis alapokra épült ugyan, de mivel az elmúlt évszázadokban jól szolgálta a román nacionalista törekvéseket, a mindenkori román hatalom hivatalos történelemmé avatva tartotta életben annak minden következményével együtt. Egészen napjainkig, s e tekintetben gyors változás nem is várható.

Dan Alexe 1961-ben született egy hatezer főnél kisebb lélekszámú havasalföldi településen, Cochirleancában. A nyelvész, újságíró, író, műfordító és filmrendező a párizsi L’École des Hautes Études en Sciences Sociales egyetemen szerzett doktori címet a Civilizációk története című dolgozatával.

Alexe disszidálását követően szabadúszó újságíróként dolgozott a BBC-nek, a Szabad Európának és a WAZ (Westdeutsche Allgemeine Zeitung) médiacsoportnak. Szobatudósnak igazán nem nevezhető, hiszen Afganisztánban és Közép-Ázsiában tanulmányozta az iráni és a kaukázusi nyelveket, különös tekintettel a grúzra, csecsenre és dagesztánira.

A dák-római kontinuitás elmélete

A tények: a történészek (és a krónikások) szerint valóban létezett egy dák állam, amely i. e. 64-44 között élte fénykorát egy Boirebisztasz nevezetű király hatalma alatt, akit állítólag ugyanabban az évben és ugyanolyan módon ért el a végzete, mint Caius Iulius Caesart.

Boirebisztasz halála után a dák állam szétesett. I. sz. 85 körül, a rómaiak ellen vívott győztes hadjáratot követően Decebal király került a dák trónra. A rómaiak akkor még voltak annyira erősek, hogy ne felejtsenek, így hát 105-ben, Traianus császár uralkodása idején kiújult a háború, és 106-ban elesett maga a dák főváros, Sarmisegethuza is, amelynek romjai a mai dél-erdélyi Hunyad megyében találhatók.

Dácia római uralom alá került. A fenti tényekre a krónikákon kívül konkrét bizonyítékul szolgálnak: 1. a Traianus császár által a római had Dunán való átkeléséhez építtetett híd romjai Szörényvár határában; 2. az Adamclisinél (ma romániai, Konstanca megyei település) elesett római katonák emlékműve, az úgynevezett Tropaeum Traiani; 3. a Rómában i. sz. 112-113-ban készült Traianus-oszlop, amely a második háború mozzanatait jeleníti meg domborművek formájában, már-már képregényszerűen.

Traianus régi szokás szerint telepeseket küldött az újonnan meghódított területre, hogy azt szervesen a birodalomhoz kösse. A szervesülésre azonban igen kevés idő maradt, olyannyira, hogy Aurelianus császár 271-ben jónak látta visszavonni a birodalom határait a jól védhető folyam, a Duna mögé.

Az ez után következő, a XIII. századig terjedő időszakot nevezik a román történészek „a hallgatás évezredének”, ugyanis sem régészeti nyomok, sem a krónikák híradásai nem utalnak arra, hogy a mai Románia területén abban az évezredben románok élnének.

Az Erdélyi Iskola tagjai a kevéske rendelkezésre álló anyagból a nemzeti elkötelezettség üllőjén a hazafias lelkesedés kalapácsával az alábbi történetet „kalapálták ki”: a rómaiak a győztes háború után letelepedtek Dáciában, összemelegedtek a helyi dák őslakossággal, és eme intim viszony eredményeként megjelent a történelem porondján a román nép.

Dan Alexe nyelvészeti értelmezése

Alexe leszögezi, hogy műve elsősorban arra összpontosít, hogy beillessze a nyelvészet eszközeit a történeti vizsgálati módszerekbe. Meggyőzően tárja az olvasó elé ama tényt, hogy nyelvészeti vizsgálatok nélkül a történészek aligha juthatnak érvényes eredményre a múlt feltárásában.

Az archeológiai leletek jelezhetik egy írásbeliséggel nem rendelkező népesség jelenlétét bizonyos területen, de arról nem mondanak semmit, hogy azok az emberek milyen nyelven beszéltek, vagyis: „a csontok nem beszélnek”. Nagy eredményt e tekintetben a genetika és a DNS-elemzés sem hozhat, hiszen a nyelvek egyik népességről a másikra vándorolnak, változnak, e népességek is változtatják identitásukat, és egymással ellenséges, de genetikailag rokoni kapcsolatban lévő népek is beszélhetnek más-más nyelvet - írja Dan Alexe.

Mindjárt kezdetben nyomatékosítja, hogy nyelvészeti szempontból a román nyelv balkáni nyelv, amely különösen közeli rokonságot mutat az albán nyelvvel - nem csupán a szókincs, hanem elsősorban mondatfűzés, szerkezet és tipológia tekintetében.

Az egész mű kontextusát az képezi, hogy a román, az albán, a bolgár-macedón és kisebb részt a szerb nyelvek teljes szerkezeti és tipológiai azonosságot mutatnak. Oda-vissza megtermékenyítik és áthatják egymást egészen a grammatikai azonosságig.

A lényeg: a román nyelv a Dunától délre eső területeken alakult ki. Nagy valószínűséggel állítható - írja a szerző -, hogy az aurelianusi visszavonulás után hosszú együttélési folyamat vette kezdetét az albánok és az ősrománok között, de az bizonyos, hogy ez a folyamat már a szlávok VI. századi balkáni megjelenése előtt elkezdődött.

Ez az együttélés vezetett a román (és később a bolgár-macedón) nyelv tipológiájának mélyreható megváltozásához - albán minta alapján. Alexe két verziót is felállít: 1. i. sz. 800 körül konfliktus tört ki az első bolgár cárság és a Pannóniában lakó avarok között, és a hadjárat folyamán románul beszélő csoportok kerülhettek Erdély területére, amelyek később a magyar királyság alattvalójává váltak; 2. a mongol invázió okozta pusztítás után a magyar királyok telepítették be őket Máramaros elnéptelenedett vidékeire.

A román nyelvoktatás értelmiségi szereplői

A román nyelvoktatásról szóló vitákban nyelvészek, szociológusok, egyetemi oktatók, nyelvtanárok és gyakorló pedagógusok vesznek részt. Megközelítéseik különböznek, de a legtöbben ugyanarra a problémára hívják fel a figyelmet: a kisebbségi tanulók számára a románt nem anyanyelvként, hanem második nyelvként kellene oktatni.

Dr. Gergely Orsolya szociológusnak, a Sapientia - EMTE Csíkszeredai Karán oktató egyetemi adjunktusnak ugyan nincsenek erre vonatkozó kutatásai, nem szakavatottja a témának, viszont ez olyan kérdéskör, amivel minden erdélyi magyar társadalomkutató szakmai szemmel is találkozik.

Dr. Tódor Erika-Mária, a Sapientia - EMTE Humántudományok tanszékének professzora, akinek szakterülete a (két)nyelvűség pedagógiai, alkalmazott nyelvészeti kutatása, a nyelvi és kulturális másság, valamint a két- és többnyelvű lét megértését kutatta.

Nagy Renáta-Diana, a csíkszeredai Spektrum Oktatási Központ nyelvtanára a felnőttképzésben részt vevők általános nyelvi hiányossága mellett beavatott saját családi hátterébe is, ami a nyelvi fürdőt illeti. Bartolf Hedwig nyugalmazott nyelvpedagógus, illetve egykori tanfelügyelő szerint lényeges a kommunikáción alapuló nyelvtanulás.

A román nyelv elsajátításának társadalmi környezete

A székelyföldi fiatalok románnyelv-tanulása örökzöld téma, viszont nincs tökéletes, mindenkire egyformán érvényes recept arra vonatkozóan, hogy ki milyen módszerrel tudná elsajátítani az ország nyelvét.

Ámbár Romániában a magyarság kisebbségben él, Székelyföld viszonylatában épp a fordítottja igaz, ezért alkalomadtán még nehezebb elsajátítani a román nyelvet, ráadásul hivatali ügyintézéskor vagy az állami szerveknél - tűzoltóság, rendőrség - való érvényesüléshez lenne szükség rá, sőt, amint úgymond kilépünk az úgynevezett Székelyföld-buborékból, azonnal szükségünk van a román nyelvre.

Nem gondolom azt, hogy az előítéletesség, a zsigeri elutasítás akadályozná ezt. Nincsenek olyan kutatási eredmények, amelyek tényszerűen azt bizonyítanák, hogy a magyar anyanyelvű gyermekek azért nem tanulnának meg románul, mert a családokban erős elutasítás létezik a román nyelv és kultúra iránt, melyet magába szív a gyermek, és ösztönösen nem akarna románul megtanulni - szögezte le az egyetemi adjunktus.

Hozzáfűzte: sokkal több olyan kutatási elemzést olvasott, amelyek arra világítanak rá, hogy egyrészt a szülők és a román nyelv szakos tanárok azt mondják, hogy el lehet érni a kívánt szintet, de a módszereken, a tankönyveken, a megközelítésen, a tananyagon, a vizsgákon kellene módosítani.

Nem a gyermekekben van a hiba. A statisztikai elemzések azt mutatják, hogy bár folyamatos az oktatás reformálását célzó kormányzati erőfeszítés és kísérlet, mégis a magyar anyanyelvű iskolások számára változatlanul a román nyelv elsajátítása és az abból való sikeres vizsgák nyolcadik, illetve tizenkettedik osztály végén jelentik a legnagyobb nehézséget.

A romániai magyarok változó mértékű kétnyelvűsége

A romániai magyar népesség váltakozó mértékű kétnyelvűségét a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet 2009 során elvégzett kutatásának eredményei is igazolják. Az adatfelvétel 3601 felnőtt személyből álló mintán készült, amely reprezentatív az erdélyi magyar - magát magyar nemzetiségűnek és magyar anyanyelvűnek valló - népességre.

A népesség majdnem egyharmada (32,1 százalék) anyanyelvi (vagy ahhoz közeli) szinten bírja a román nyelvet, egyesek (a megkérdezettek 4,5 százaléka) ugyanakkor - saját bevallásuk szerint - valamivel jobban kommunikálnak románul, mint magyarul.

A magyarok 29,3 százaléka jól, de sajátos (magyaros) akcentussal kommunikál román nyelven, igaz, néhány kommunikációs regiszterben lemarad a teljesítménye az anyanyelvi beszélők mögött.

A romániai magyarság valamivel több mint 60 százaléka (saját bevallása szerint) nem szembesül számottevő kommunikációs nehézséggel, ha román nyelven kell kommunikálnia. A népesség majdnem negyede (23,3 százalék) néhány köznapi helyzetben, elfogadható szinten kommunikál, de adódik olyan helyzet, amelyben kommunikációs nehézségekkel szembesül.

Leegyszerűsítve: a romániai magyarság 84 százaléka (habár egy részük kisebb nehézségekkel) hatékonyan tud kommunikálni románul, 16 százaléka jelentős nehézségekkel szembesül, és problematikus számára ezen a nyelven bármely párbeszédet lefolytatni.

Miért romlik vagy marad egyenetlen a román nyelvtudás?

A románnyelv-ismeret messzemenően korfüggő. Ha külön elemezzük (100 százaléknak tekintve) azokat, akik román nyelvű kommunikációs nehézségekről számolnak be, akkor megállapítható, hogy ennek a népességnek a 46,5 százaléka 55 éven felüli.

Vagyis a fiatal felnőttek román nyelvi készségei jelentős mértékben eltérnek az őket közvetlenül megelőző (25-40 év közötti) generációk nyelvi készségeitől. Pontosan fogalmazva: a felnőtt generációkhoz viszonyítva a 18-25 év közötti korosztályon belül messzemenően nagyobb azoknak az aránya, akik román nyelvű kommunikációs nehézségekről számolnak be.

A nyelvi szocializáció korlátozott színterei

Habár sokan az iskolai nyelvi oktatást tartanák a meghatározó nyelvi szocializációs közegnek, valószínűsíthető, hogy a szűkebb értelemben vett munkaerő-piaci, illetve az átfogóbb társadalmi aktiválódás, illetve az ennek kapcsán felmerülő kommunikációs helyzetek is jelentős mértékben fejlesztik a román nyelvi készségeket.

Vagyis ezen hipotézis alapján: a fiatal felnőttek azért tudnak kevésbé románul, mert esetükben még nem teljesült ki a román nyelvű szocializáció, a felnőttséggel együtt járó román nyelvi kitettség nem gazdagította román nyelvi készségeiket.

A média nyelvének átalakulása

A kilencvenes évek első felében a klasszikus nyomtatott és főleg az elektronikus tömegkommunikáció (tévé, rádió) nyelvi kínálatában még tükrözte a nemzetállami szerveződés logikáját, a változatos (információt és szórakoztatást szolgáló) tartalmakhoz való hozzáférésben jelentős szerepe volt a román nyelv ismeretének.

Ám - hozzávetőleg 2004-től - a román médiaforrások romániai magyar audienciája jelentősen csökken. Az ok egyszerű: a kábeltelevíziós társaságok olyan csomagokat ajánlottak, amelyek a magyar anyanyelvű közösségek nyelvi igényeihez idomultak, vagyis a minden rétegigényt kielégítő magyar nyelvű programokat.

Az ezredfordulót követően a magyar nyelvű internettartalmak (vagy a magyar nyelven is működő kommunikációs felületek) gyorsan növekedtek és az új, a fiatalok információszerzésében egyre nagyobb teret nyerő médium már inkább az anyanyelvűségnek (és az angol nyelv expanziójának) kedvezett.

Tehát a média jelentette a legnagyobb kontaktusfelületet a köznyelvvel, mivel a romániai magyar anyanyelvű diákok majdnem egyharmada olyan településen lakik, ahol a mindennapi nyelvi kontaktusnak az esélye minimális.

A román nyelv megváltozott piaci értéke

Harmadsorban megváltozott a nyelvek piaci értéke. A különböző átfogó integrációs folyamatok, a népesség egyre nagyobb és változatos szegmenseit befolyásoló migráció során a különböző nyelvek használati értéke megváltozik.

Valószínűsíthető, hogy az utóbbi húsz évben a román mint második nyelv iránti érdeklődés, a nyelvelsajátítás motiváltsága tekintetében, ha nem is csökkent, de átértékelődött.

Vagyis ezen hipotézis alapján a romániai magyar fiatal felnőttek azért tudnak kevésbé románul, mivel a légiesült határok, a megváltozott migrációs lehetőségek kontextusában megnövekedtek a nyelvelsajátítási opcióik, viszonylagosabbá vált a román nyelv használati értéke az egyéni érvényesülésben.

Az iskolarendszer és a román nyelv oktatásának problémái

Mindezt viszont nem követték a nyelvelsajátítás-politikai és nyelvoktatás-pedagógiai változások. A román nyelv iskolai oktatása nem idomult a megváltozott valóságokhoz, gyakorlatilag a több évtizede rögzült minták szerint történik, ami nagymértékben hozzájárult a fiatal felnőttek román nyelvi készségeinek sekélyesedéséhez.

A romániai kisebbségek viszonylatában kialakult iskolai nyelvelsajátítási politika célja a kiegyensúlyozott kétnyelvűség kialakítása. Vagyis hozzávetőleg hasonló mértékű anyanyelvi és román másodnyelvi készségek kifejlesztése az iskolai oktatás során.

A román másodnyelvi fejlődés háromlépcsős modellben jelenik meg: az elemi oktatásban felzárkóztató nyelvoktatás, a gimnáziumi szakaszban azonos elvárásokkal működő románnyelv-oktatás, a líceumi szakaszban pedig elsősorban román nyelv- és irodalomoktatás.

Vagyis az egyértelműen nyelvelsajátításra szánt iskolaévek száma 4, utána már nem nyelv-, hanem irodalomoktatás folyik. Mi több, ennek az irodalomoktatásnak nem egyszerűen a nyelvművelés (a kifejezőkészségek bővítése) a célja, hanem a nyelvi tudatosság és az irodalomértő és -elemző készségek fejlesztése.

A nyelvoktatás és az irodalomoktatás aránya

Az irodalomoktatásnak legalább két célja különíthető el. Egyrészt az irodalmi szövegek segítségével a nyelvet tanuló diák gazdagíthatja szótárát, írásbeli és szóbeli kifejezési eszköztárát.

Másik esetben az adott nyelv a filológiai tanulmányozás, illetve az adott nyelven íródott irodalom az elemzés tárgyaként definiálódik. Ami azt jelenti, hogy az adott nyelv fejlődése, tájnyelvi változatossága, működésének strukturális sajátossága, valamint az adott nyelven írott irodalom történetisége, műfaji és stiláris gazdagsága a cél.

A román nyelv és irodalomoktatás hangsúlyosan eltolódik ez utóbbi irányba, vagyis a képzés hangsúlyosan a nyelvnek és az irodalomnak mint kulturális és kommunikatív megnyilvánulási rendszernek az elemzésére koncentrál és valamivel kisebb mértékben a kifejezési készségek bővítésére.

Kevés az esélye (és a tömbvidéken élőknek végképp minimális), hogy négy év oktatás alatt átfogó kommunikatív kompetenciát alakítottak volna ki román nyelven és a román nyelv oktatásáról áttérhetnek az azon a nyelven történő oktatásra.

Ioan-Aurel Pop és a kronologikus oktatás vitája

Ioan-Aurel Pop történész, a Román Akadémia korábbi elnöke szerint a román oktatás rossz irányba haladt a progresszívek, a neomarxisták, a globalisták, a kultúra eltörlői és újabban az ébredők (woke) hatására.

Pop álláspontja szerint a kommunista rendszert ismerni kell ahhoz, hogy a diákok megértsék Románia közelmúltjának történelmét, viszont azzal nem értett egyet, hogy ezt önálló tárgyként, a kortárs történelem más folyamataitól elválasztva oktassák.

„A kommunizmus története értelmetlen, ha nem tanulják meg, mi volt előtte” - mondta Ioan-Aurel Pop, aki a történelem kronologikus oktatása mellett érvelt.

Pop beszédének másik fő témája a nemzeti történelem és az európai történelem közötti kapcsolat, és elutasítja azt az elképzelést, hogy ha a románok történelmének oktatására helyezik a hangsúlyt, akkor az összeegyeztethetetlen lenne az európai identitással.

A történész nem állt meg a tantervnél, a modulok és a tematikus hetek bevezetését is támadta. „Három évharmad és három vakáció helyett öt modult és öt vakációt vezettünk be fűszerezve Iskola másként héttel vagy Zöld héttel. Az anyag és a tanítás annyira töredezetté válik, hogy már semmit sem lehet érteni” - mondta.

A rendszerváltás után több tantervi reform indult el annak érdekében, hogy a tanítás ne kizárólag történeti logikára épüljön, hanem a szövegértelmezésre, a műfaji sokféleségre és a modern irodalomtudomány eredményeire is.

A kétnyelvűség pedagógiai jelentősége

Kétnyelvűnek nevezzük azt, aki az anyanyelvén kívül másik nyelvet is ismer, és mindennapjaiban vagy akár meghatározott kommunikációs helyzetekben használja azt, mondta dr. Tódor Erika-Mária.

A kétnyelvűség egyáltalán nem pejoratív jelző, sőt: a kutatások azt igazolták, hogy általában a kétnyelvűek kommunikációs és kognitív képességei jobbak, ráadásul minél korábban kerül a gyermek ismeretségbe egy másik nyelvvel, annál jobbak az eredmények, hisz fokozza a memória teljesítményét.

Sokan azt gondolják, hogy a kétnyelvűség, háromnyelvűség hiba, és szembeállítják az egynyelvűséggel, ami mintha tisztább lenne. Ez azonban tudományosan nem értelmezhető, hiszen minden nyelv rengeteg jövevény-, illetve átvett szót tartalmaz.

Tiszta nyelv ilyen összefüggésben eleve nincs, a nyelvek mindig kölcsönhatásban állnak egymással, ahol érintkeznek - részletezte Tódor Erika-Mária.

A kommunikációs szorongás és a motiváció kérdése

Frusztráció akkor alakul ki igazából, amikor a beszédszándékunkat a célnyelven nem tudjuk úgy megvalósítani, ahogy azt elvárnánk, mondta a Humántudományok tanszéken oktató professzor.

Ez a frusztráció persze kiemelten erős lehet egy nyelvi kisebbség esetében, amelynek tagjai egyrészt megbélyegzettek ebből a szempontból, másrészt sokszor gúny tárgyai - vagy legalábbis sok beszélő így véli.

A szorongás akkor alakul ki, amikor a frusztrációk miatt nem vállaljuk már az önkifejezést egy adott nyelven, hanem elkerüljük a lehetséges beszédhelyzeteket, lemondunk arról, hogy közöljük, amit egyébként elmondani szeretnénk.

A kommunikációs szorongás igazán ördögi kör, de ki tudunk belőle törni. Magánbeszélgetésekben elsősorban érdemes tudatosan egy biztonságos, elfogadó közeget keresnünk, ahol kipróbálhatjuk magunkat, és így nyelvi készségeink is fejleszthetők.

De ebben sokat segíthet az olvasás is - mondta Tódor. Kiemelte: a gyerekek esetében a legfontosabb az lenne, hogy a románt ne anyanyelvként oktassák a magyar gyerekek számára, hogy ne okozzon frusztrációt.

A frusztrációra alapuló büntető oktatás, a túl magas mérce értelemszerűen csak szorongáshoz vezet, és legjobb esetben is csak ahhoz vezet, hogy valaki hatékonyan beszéljen, de ne örömmel.

A család szerepe a román nyelv elsajátításában

A szülők - elsősorban az édesanyák - nagyon sok időt, energiát és nem kevés pénzt is áldoznak gyermekeik románnyelv-ismeretének fejlesztésére. Ez az egyik legjelentősebb stresszforrás a szülőknek is, elsőtől 12. osztályig.

„A románt tanulni kell, oda melléje kell üljek.” „Jaj, a románra oda kell figyeljek, ne maradjon le, ismételjük el a szavakat!” „Hova lehet menni romántáborba? Tudtok javasolni egy jó romántanárt korrepetálni?” Ezek állandó kérdések, kijelentések, megfogalmazások szülői körökben.

Sokan a gyermekeiket román óvodába és/vagy iskolába íratják, még Székelyföldön is, hogy a gyermek tanuljon meg jól románul. Ez komoly döntés és jelentős áldozat.

A szülők másik része pedig már második, harmadik osztálytól romántáborba járatja a gyermekét vakációkban, vagy románnyelv-iskolába íratja. És a románnyelv-ismeretet értéknek tartja.

A pozitív motiváció lehetősége

Valószínűleg az a feszültség lecsorog a gyermekek felé is, hogy mi, felnőttek görcsösen igyekszünk a románt kipipálni, angolból viszont nincs nyomás, és az megy negyedgőzzel.

Ugyanakkor ha az oktatási rendszer jutalmazná a románnyelv-tudást, például speciális ösztöndíjak nem román anyanyelvű gyermekeknek, a „város, iskola, évfolyam legjobb romántudora” címek ösztönző díjakkal járnának, akkor nem a félelem és a vizsgától való rettegés taníttatná a románt.

Ha a vizsga nem a hiányosságok számbavételére koncentrálna, és nem azokért szankcionálna, hanem nyelvvizsga szintjén mérne, és aszerint jutalmazna, akkor megint más lenne a helyzet - hívta fel a figyelmet a szociológus néhány lehetőségre a nyelvtanításra vonatkozóan.

A kommunikációalapú nyelvtanítás

Minden a gyermek motivációjával kezdődik, majd - mint a matematikában - az alapoktól kezdve egymásra épülnek az elemek. Egyszerűtől kezdve egészen a bonyolultig, fontos követni a lépéseket és következetesen tanulni, akkor nem lesznek gondok a nyelv elsajátításában.

Sőt most már a pedagógusok rendelkezésére is több metodikai módszer áll kommunikációs szempontból is, amivel könnyedén taníthatják a nyelvet - mondta a pedagógus.

A félsz is jelen volt, amikor beszélniük kellett volna románul. Mindenki merjen megszólalni, hiszen érvényesülni kell, és ne mondjon le az érvényesülés lehetőségéről, kell az élethez bátorság - nyomatékosított a nyugalmazott pedagógus.

A második nyelv elsajátítását kutató szakemberek szerint egy adott nyelv tanulásáról az adott nyelven történő tanulásra 5-7 év nyelvtanulás után ajánlott az áttérés.

Ebből kiindulva korainak tekinthető az időzítés, amikor a felzárkózó nyelvoktatásról áttérnek a román irodalomnak mint tárgynak, és kisebb mértékben mint nyelvművelő médiumnak a tanítására.

A román nyelvoktatás gyakorlati céljai

A román nyelv ismerete nemcsak akkor hasznos, ha az ember romániai utat tervez, vagy nemrég költözött az országba, de ahhoz is kiváló alapot biztosít, hogy az ember helyiekkel is megismerkedjen.

Románia az Európai Unió gazdaságilag egyik legdinamikusabban fejlődő országa, így a nyelv ismerete a munkaerőpiacon is hasznos képesség lehet.

A sanyarú valóság csak akkor derül ki a székely számára, amikor elkezd dolgozni, és fel kell hívjon vagy fogadnia kell egy román céget, illetve ügyfelet. Ha valaki reggeltől estig frusztrált, hogy beszélnie kell román ügyféllel, ami pénzt hozna a házhoz, ha úgy tudna beszélni románul, mint ahogy magyarul, akkor tenni kell valamit az ügyért.

A lelkes nyelvtanuló számos előnyre tehet szert, ha e lenyűgöző nyelvet választja. Ha vonz az ország gazdag történelme és kultúrája, vagy egyszerűen csak az ott élőkkel szeretnél kommunikálni, a román nyelv kiváló lehetőség arra, hogy kiszélesítsd a horizontodat.

tags: #a #roman #nyelvoktatas #ertelmisegei