A kisebbségi nyelvoktatás a magyarországi közoktatás része, amely a Nemzeti alaptantervvel összhangban biztosítja a kisebbség nyelvének tanulását, a kisebbség nyelvén való tanulást, a kisebbségi történelem és kultúra megismerését, valamint a hagyományőrzést és az identitás fejlesztését.
A kisebbségi oktatás célja nem pusztán egy nyelv tantárgyi elsajátítása, hanem az önazonosság megőrzése és erősítése, a kulturális örökség továbbadása, a kisebbségi jogok megismerése, a közösséghez való kötődés kialakítása, továbbá a többségi és kisebbségi kultúrák közötti megértés és együttműködés elősegítése.
A Nemzeti alaptanterv szerepe a kisebbségi oktatásban
A Nemzeti alaptanterv a Magyar Köztársaságnak a közoktatásról szóló - többször módosított - az 1993. évi LXXIX. törvényben meghatározott alapdokumentuma.
A törvény 8. § (8) és (9) bekezdése kimondja, hogy az általános műveltséget megalapozó szakaszban az iskolai nevelés-oktatás tartalmi egységét, az iskolák közötti átjárhatóságot a Nemzeti alaptantervben szereplő műveltségi területekre épülő kerettantervek biztosítják.
A Nemzeti alaptanterv műveltségi területenként határozza meg az általános műveltséget megalapozó szakaszon folyó nevelő-oktató munka kötelező és közös céljait, a nevelő-oktató munka alapjául szolgáló ismeret-, készség- és képességjellegű követelményeit.
A NAT - építve az óvodai nevelés országos irányelveire - a magyarországi közoktatás tizenkét (tizenhárom) iskolai évfolyamán belül a tankötelezettség tizenkét évfolyamára állapítja meg a nevelő- és oktatómunka minden hazai iskola számára előírt közös követelményeit.
A NAT nemzeti, mert a közös nemzeti értékeket szolgálja.
Fontos szerepet szán a nemzeti hagyományoknak, valamint a nemzeti azonosságtudat fejlesztésének, beleértve az ország nemzetiségeihez, etnikumaihoz tartozók azonosságtudatának ápolását, kibontakoztatását.
A NAT szolgálja a különböző kultúrák iránti nyitottságot, megértést.
Más népek hagyományainak, kultúrájának, szokásainak, életmódjának megismerésére, megbecsülésére nevel.
A kisebbségi oktatás helye a közoktatási szabályozásban
A nemzeti, etnikai kisebbségi iskolai nevelést és oktatást biztosító iskolák a pedagógiai programjukat és helyi tantervüket a 243/2003. (XII. 17.) Korm. rendelettel kiadott Nemzeti Alaptanterv, valamint a Nemzeti, etnikai kisebbség iskolai oktatásának irányelve figyelembevételével készítik el, illetve fogadják el.
Valamennyi iskola számára alapvetően a közoktatási törvény, a Nemzeti alaptanterv és az érettségi vizsgaszabályzat adja meg a működés általános kereteit.
Néhány területen, így a tanítási nyelvekén miniszteri rendeletek is szabályoznak, például az Irányelvek a nemzeti kisebbségi oktatásról, illetve az Irányelvek a két tanítási nyelvű iskolai oktatásról.
Az iskola belső világát, a tanítási nyelvek konkrét, sajátos alkalmazását, a tényleges oktatási körülményeket tehát ez a hierarchikus jogszabályrendszer határozza meg.
A kisebbségi óvodai nevelés hazánk egységes nevelési-oktatási rendszerének része, amely a 137/1996. (VIII. 28.) Korm. rendelettel kiadott Óvodai nevelés országos alapprogramjával összhangban valósítja meg sajátos célkitűzéseit és feladatait.
A Nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelésének irányelve meghatározza a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségi nevelést biztosító óvodákban folyó sajátos pedagógiai munka alapelveit.
A kisebbségi nyelvoktatás alapvető céljai
A kisebbségi oktatás - a magyarországi közoktatás részeként - megvalósítja az iskolai nevelés és oktatás általános céljait és feladatait, és e mellett biztosítja a kisebbség nyelvének tanulását, a kisebbség nyelvén való tanulást, a kisebbség történelmének, szellemi és anyagi kultúrájának megismerését, a hagyományőrzést és -teremtést, az önismeret kialakítását, a kisebbségi jogok megismerését és gyakorlását.
A kisebbségi oktatás segíti a nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozót abban, hogy megtalálja, megőrizze és fejlessze identitását, vállalja másságát, elfogadja és másoknak is megmutassa a kisebbség értékeit, erősítse a közösséghez való kötődést.
A kisebbségi oktatást és nevelést folytató intézményekben arra kell törekedni, hogy a tanulók számára nyilvánvalóvá váljanak a nyelvi és kulturális gazdagság előnyei, és alakuljon ki a tanulókban a reális nemzetkép és kisebbségkép.
A tanulók ismerjék fel az előítéletek és kirekesztés megjelenési formáit, és ismerjék meg a jelenség hátterét, veszélyeit, az emberi, állampolgári és kisebbségi jogok megsértésének jelenségét, és a jelenség elleni fellépés jogi, illetve egyéb eszközeit.
A kisebbségi oktatás sajátos célja a kisebbségi önazonosság megőrzése és erősítése.
Ennek érdekében törekszik a népköltészet, a zene, a képzőművészet, a szokások és hagyományok megismertetésére és ápolására; a történelmi hagyományok, az anyanyelvi kultúra, a hon- és népismeret oktatására; a különböző kultúrák értékeinek kifejezésre juttatásával toleranciára, a másság elfogadására és megbecsülésére nevelésre; az anyaország életének, kultúrájának, történelmének megismertetésére.
A kisebbségi oktatás formái
A Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek eltérő nyelvállapota és kulturális sajátosságai, valamint a kisebbségek különbözősége miatt a kisebbségi oktatást a következő oktatási formák szerint lehet megszervezni:
- anyanyelvű oktatás,
- kétnyelvű kisebbségi oktatás,
- nyelvoktató kisebbségi oktatás,
- cigány kisebbségi oktatás,
- kiegészítő kisebbségi oktatás.
A kisebbségi oktatás bármely formája alkalmazható az iskolai nevelés, oktatás általános műveltséget megalapozó szakaszában.
A kisebbségi nevelést és oktatást végző, általános műveltséget megalapozó iskola pedagógiai programjába több oktatási forma is beépíthető.
Az iskolai nevelés, oktatás szakképesítés megszerzésére felkészítő szakaszában az anyanyelvű, a kétnyelvű, illetve a nyelvoktató kisebbségi oktatás az A) 4., B) 4. és a C) 3. pontokban meghatározott eltérésekkel alkalmazható.
| Oktatási forma | Az oktatás fő nyelve | Jellemző cél |
|---|---|---|
| Anyanyelvű oktatás | A kisebbség nyelve | A tantárgyi és kulturális tartalmak átadása kisebbségi nyelven |
| Kétnyelvű kisebbségi oktatás | A kisebbség nyelve és a magyar nyelv | A két nyelv együttes fejlesztése és használata |
| Nyelvoktató kisebbségi oktatás | Magyar nyelv, kisebbségi nyelvoktatással | A kisebbségi nyelv és irodalom tantárgyi oktatása |
| Cigány kisebbségi oktatás | Romani, beás, illetve magyar nyelv | A nyelv, a kultúra és a hagyományok közvetítése |
| Kiegészítő kisebbségi oktatás | A kisebbség nyelve és a magyar nyelv | A kisebbségi oktatás biztosítása ott, ahol önálló megszervezésre nincs lehetőség |
Anyanyelvű oktatás
Az anyanyelvű oktatásban - a magyar nyelv és irodalom kivételével - az oktató és nevelő munka a kisebbség nyelvén folyik.
A pedagógiai program magába foglalja az anyanyelv és irodalom tantárgy és a népismeret tanterveit.
Az anyanyelvű oktatásban a kilencedik évfolyam intenzív nyelvi előkészítő évfolyamként is megszervezhető, amelynek célja, hogy előkészítsen az anyanyelvű középiskolai oktatás keretében folyó tanulmányok megkezdésére.
A résztvevő tanulók a kilencedik évfolyamon a kötelező óraszám minimum hetven százalékát a kisebbségi nyelv tanulására fordítják.
A tanuló a tizenharmadik évfolyam befejezését követően tehet érettségi vizsgát.
Ha az anyanyelvű oktatás hat évfolyamos gimnáziumban folyik, a nyelvi előkészítés a hetedik és a nyolcadik évfolyamon történik.
A tanuló kötelező tanórai foglalkozásának legalább harminc százalékát fordítja a nyelv tanulására.
A tantárgyak anyanyelven történő tanulása legkésőbb a kilencedik évfolyamon kezdődik.
Az anyanyelvű oktatást a szakképesítés megszerzésére felkészítő szakaszban az intézmény pedagógiai programjához igazodóan azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az összes szakmai tantárgyat a kisebbség nyelvén kell oktatni.
A szakképzési évfolyamokon a kisebbségi nyelv és irodalom, illetve a népismeret oktatása nem kötelező.
Kétnyelvű kisebbségi oktatás
A kétnyelvű kisebbségi oktatás a kisebbség nyelvének és a magyar nyelvnek az együttes fejlesztését szolgálja.
A kisebbségi oktatásban a tanítás nyelveként alkalmazott nyelv sokkal többet és meghatározóan mást jelent, mint ugyanez a nyelv tantárgyként.
A kétnyelvű oktatásban az iskola feladata, hogy a műveltségi javak elérésének tannyelvi megosztását önállóan kidolgozza és alkalmazza.
A korábbi rendelkezésektől eltérően az irányelvek nem mondják meg, hogy mely tantárgyakat kell a célnyelven oktatni, hanem lehetővé teszik, hogy bármely tárgy oktatható legyen célnyelven.
Ezzel elvetik az oktatás tartalmának központi tannyelvi súlyozását.
Mind a kisebbségi nyelvek, mind az idegen nyelv esetében szükségesnek ítélik a nyelven túlmutató kulturális értékek, a kisebbségi népismeret, a célnyelvű országok kultúrája, az európaiság és a tolerancia témaköreinek beemelését az oktatásba.
A kétnyelvű oktatás egyszerre szolgálja a kisebbségi nyelv magas szintű használatát, a tantárgyi ismeretek elsajátítását és a kulturális kötődés erősítését.
Nyelvoktató kisebbségi oktatás
A legelterjedtebb nyelvoktatási forma a hagyományos nyelvoktató program, amely az ellenőrzött intézmények 85 százalékában fordul elő.
A hagyományos nyelvoktató kisebbségi oktatásban a tanítás nyelve a magyar nyelv, a kisebbségi nyelv és irodalom tantárgyat pedig tanítási óra keretében az első évfolyamtól oktatják.
A bővített nyelvoktató program lényege, hogy a kisebbségi nyelv és irodalom tanulása egyidejűleg folyik.
A kisebbségi nyelv és irodalom órák aránya a heti órakeret legalább 35 százalékát teszi ki.
A bővített nyelvoktató oktatási forma az első évfolyammal kezdődhet és legkésőbb a nyolcadik évfolyammal fejeződhet be.
A kisebbségi népismeret tanítása önálló tantárgyként, illetve integráltan folyik.
A népismeret önálló tantárgyként történő tanításakor az oktatás nyelve a kisebbség nyelve, integrált oktatás esetében pedig a kisebbség nyelve, a magyar nyelv vagy mindkettő lehet.
Az intézmények negyedrésze mindkét lehetséges megoldást alkalmazza.
A népismeret anyagát leggyakrabban a kisebbségi nyelv és irodalom tantárgyba építik be, de előfordul az is, hogy azt a nemzetiségi néptánc, az osztályfőnöki óra, a médiaismeret vagy akár az informatika tantárgyba integrálják.
Cigány kisebbségi oktatás
A cigány kisebbségi oktatás sajátos formában kapcsolja össze a nyelvi, kulturális és felzárkóztatási célokat.
A cigány kisebbségi óvodai nevelés folyhat a kisebbség nyelvén, romani és beás nyelven, két nyelven, magyar és romani vagy beás nyelven, illetve cigány kulturális nevelés keretében, magyar nyelven.
A cigány kisebbségi óvodai nevelés keretében az óvoda nevelési programja tartalmazza a cigány kultúra, művészetek és hagyományok értékeit.
A tevékenységi formákban hangsúlyozottan kell szerepeltetni a cigány játékokat, verseket, meséket és dalokat.
A vizuális nevelésben a sajátos szín- és formavilágnak helyet kell kapnia.
A mozgáshoz kötődő tevékenységek között szerepeljen a cigány tánckultúra megismertetése.
A cigány kisebbségi óvodai nevelés oly módon készítse fel a gyermekeket a sikeres iskolai előmenetelre, hogy tudatosan építsen a cigány kultúra és a többségi kultúra közötti különbözőségekre és hasonlóságokra.
Kiegészítő kisebbségi oktatás
Ha a kisebbségi iskolai nevelés és oktatás megszervezésére a településen nincs lehetőség, az ugyanazon kisebbséghez tartozók létszáma alapján a kisebbségi nyelvoktatást kiegészítő kisebbségi oktatás keretében szervezik meg.
A kiegészítő kisebbségi oktatásra a közoktatásról szóló törvény 86. §-ának (5) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni.
Ez a forma azoknak a tanulóknak biztosít lehetőséget a kisebbségi nyelv és kultúra tanulására, akiknek lakóhelyén nem működik önálló kisebbségi oktatást biztosító intézmény.
A kisebbségi nyelv és irodalom, valamint a népismeret tanítása
Az iskola pedagógiai programja és helyi tanterve tartalmazza a kisebbség nyelve és irodalma, valamint a kisebbségi népismeret oktatását az 1. évfolyamtól a 12., illetve 13. évfolyamig.
A képzési idő egészére kiterjedő egységes fejlesztési folyamat négy képzési szakaszra oszlik.
Az egyes szakaszokon belül az életkori sajátosságok figyelembevételével az iskolai évfolyamok tananyaga és fejlesztési feladatai egymásra épülnek.
Az iskola a kisebbségi nyelv és irodalom, valamint a kisebbségi népismeret tantárgy tananyagának oktatását az Irányelvben meghatározott időponttól eltérő időpontban is megkezdheti.
Az e tantárgyak oktatására előírt időkeret a tanulmányi idő átlagában nem csökkenhet, és az egyes képzési szakaszok végére biztosítani kell a meghatározott fejlesztési feladatok teljesítését.
Be kell tartani a tanulók heti és napi terhelésére vonatkozó, a közoktatásról szóló törvény által meghatározott előírásokat.
A kisebbségi népismeret olyan tudást jelent, amelyet valamely kisebbségi csoport önmagára nézve érvényesnek tart, s amely a csoport önismereteként funkcionál.
Ez segíti az önmeghatározást, biztosítja a másoktól való különbözőség élményét.
A kisebbségi népismeret tananyag az egyes kisebbségek és anyanemzetük, illetve nyelvnemzetük kultúrájáról, történelméről, hagyományairól és jelenéről szóló ismereteket tartalmazza.
A kisebbségi népismeret általános témakörei közé tartozik a kisebbség nyelve, tárgyi és szellemi kultúrája, a nyelvhasználati sajátosságok, beleértve a nyelvjárásokat és nyelvváltozatokat.
Ide tartozik továbbá a vizuális kultúra, az építészeti emlékek, a képző-, ipar-, nép- és filmművészet, valamint az ének-, zenei és tánckultúra.
A tananyag része a zenei örökség, a színház, a tánc és a játék, a hagyományok, a régi és új szokások, a kulturális javak, a mesterségek, a gazdasági élet, az ünnepek és a jelképek.
A kisebbségi népismeret foglalkozhat szociológiai és település-földrajzi viszonyokkal, a kisebbség történelemformáló és kultúraformáló szerepével, magyarországi történelmével és irodalmával, az anyanemzet történelmével és irodalmával, valamint az anyanemzet földrajzával.
A tananyag részét képezheti az oktatás- és kultúrtörténet, a jelenkor, a kisebbségek más országokban élő csoportjai, továbbá a kisebbségi és állampolgári jogok, a hazai és nemzetközi jogrendszer, a kisebbségek intézményrendszere és a nemzetközi kapcsolatok.
A hagyományőrzés pedagógiai jelentősége
A hagyomány általános értelmezésben az a tudás, amely lehetővé teszi az újonnan bekövetkező események elhelyezését és megértését egy korábbi tapasztalati tudás kontextusában.
A hagyomány látszólag statikus, állandó, mégis igazából csak akkor van közösségmegtartó funkciója, ha nem változatlan továbbadása történik a változó körülmények közepette, hiszen ez esetben akadályozná az új viszonyokhoz történő alkalmazkodást.
A hagyomány tehát egyszerre statikus és dinamikus, egyszerre a múlté és a jelené.
A hagyomány lényegéhez tartozik létezése.
Csak azt nevezhetjük hagyománynak, amiről tudomásunk van.
Amit a közösség nem őrzött meg, ami már elveszett a csoporttudatból, annak már nincs hatóköre.
Ezért nagyon fontos a hagyományőrzés és -mentés minden közösség számára.
A hagyomány tanulható, megismerhető, ha nem is vesz részt feltétlenül minden eleme a társadalmi viselkedés szabályozásában, a társadalom működésében, azaz, ha a hagyomány eredeti funkciójától eltér, és csupán mint tárgyi, deklaratív tudás jelenik meg.
A „leírt” nemzetiségi, kisebbségi hagyományokat intézményes keretek között meg lehet ismerni, s ez fontos, még akkor is, ha tudjuk, hogy az egyének, amikor értelmező döntést hoznak, amikor az adott szituációban adaptívan viselkednek, akkor a „tanult” hagyományt „felülírhatja” az ettől eltérő „élő” tapasztalat, a mélyebben gyökerező, valódi, reguláló hagyomány.
A népismeret tanítását igazolja azonban az a hit vagy tudás, hogy valamely nemzet fennmaradásához folyamatosan újjá kell teremtenie magát múltja tükrében, s törekedni kell arra, hogy az ne váljon „elit” tudássá, s az ismeret jellegű tudás mellé beépüljön a hétköznapi tapasztalati tudás.
A kisebbségi óvodai nevelés céljai
A kisebbségi óvodai nevelés az óvodás korú gyermekek életkori sajátosságainak és egyéni fejlettségének megfelelően a kisebbség nyelvének és kultúrájának megismerését és elsajátítását, a kulturális hagyományok átörökítését és fejlesztését szolgálja.
A kisebbségi nevelés célja és feladata, hogy anyanyelvi környezetet biztosítson a gyermekek számára, ápolja és fejlessze a kisebbségi életmódhoz, kultúrához kötődő hagyományokat és szokásokat, készítse fel a gyermeket a kisebbségi nyelv iskolai tanulására, valamint segítse a kisebbségi identitástudat kialakulását és fejlesztését.
A kisebbségi nevelést folytató óvodában törekedni kell arra, hogy a gyermekek érzelmi biztonságának megteremtése mellett - figyelembe véve a gyermek nyelvismeretét - minél teljesebbé váljon a kisebbség nyelvén folyó kommunikáció.
Az óvodapedagógus a rendszeresen visszatérő kommunikációs helyzetekkel biztosítja az utánzáson alapuló nyelvelsajátítást.
A kisebbségi kultúrkincsből és az anyanemzet kultúrájából, az irodalomból, zenéből és népi játékból tudatosan felépített tematika segítségével változatos módon szervezi meg a nyelvelsajátítást.
A kialakult nyelvi szituációk függvényében, a természetes nyelvtanulási eljárásnak megfelelően rugalmasan alakítja csoportjainak heti- és napirendjét.
A kisebbségi óvodai nevelés megszervezése
A kisebbségi óvodai nevelés a gyermek óvodába lépésétől az iskola megkezdéséig tart.
A kisebbségi óvodai nevelésben részt vevő óvodapedagógusnak beszélnie kell a kisebbség nyelvét, ismernie kell a kisebbség szellemi és tárgyi kultúráját, hagyományait, szokásait.
Fontos feladata a kultúrkincs továbbörökítése.
A kisebbségi nevelést folytató óvodában jellemzően a kisebbség nyelvén kell szervezni a gyermekek óvodai életét.
Törekedni kell arra, hogy a gyermekek gondozásában részt vevő felnőttek is ismerjék és használják a kisebbség nyelvét, illetve tájnyelvét.
A kisebbségi óvoda nevelő munkáját kiegészíti a családdal, a szülőkkel, nagyszülőkkel, a kisebbségi intézményekkel és szervezetekkel való együttműködés.
Ez különösen a gyermekek nyelvi kultúrájának fejlesztése, a hagyományápolás és a kisebbségi identitástudat megalapozása és fejlesztése terén fontos.
A kisebbségi óvodai nevelést folytató óvodának a kisebbségi kultúra és nyelv ápolását segítő eszközökkel is rendelkeznie kell.
Az óvoda környezete tükrözze a kisebbség kultúráját, a kisebbség életmódját, szokásait, hagyományait és tárgyi emlékeit.
A kisebbségi óvodai nevelés formái
Anyanyelvű kisebbségi óvoda
Az anyanyelvű óvoda az óvodai élet egészét a kisebbség nyelvén szervezi meg.
Az óvodai élet tevékenységi formáiban az anyanyelv, vagyis a kisebbség nyelve használata érvényesül.
A kisebbség nyelvén nevelő óvoda adjon lehetőséget arra, hogy a gyermekek a magyar nyelvvel, a magyar irodalmi és zenei kultúra értékeivel is megismerkedjenek.
Kétnyelvű kisebbségi óvoda
A kisebbségi nevelést folytató kétnyelvű óvoda mindkét nyelv, a kisebbség nyelve és a magyar nyelv fejlesztését szolgálja.
Az óvodai élet tevékenységi formáiban a két nyelv használata érvényesül.
A két nyelv használatának arányát a nevelési programban az óvodai élet kezdetén a gyermekcsoport nyelvismerete határozza meg.
A hangsúly a kisebbségi nyelv fejlesztésére helyeződjék.
Cigány kulturális nevelést folytató óvoda
A cigány kisebbségi óvodai nevelés keretében az óvoda nevelési programja tartalmazza a cigány kultúra, művészetek és hagyományok értékeit.
A tevékenységi formákban hangsúlyozottan kell szerepeltetni a cigány játékokat, verseket, meséket és dalokat.
A vizuális nevelésben a sajátos szín- és formavilágnak helyet kell kapnia.
A mozgáshoz kötődő tevékenységek között szerepeljen a cigány tánckultúra megismertetése.
A fejlődés jellemzői az óvodáskor végére
A családi nevelés és az óvodai nevelési folyamat eredményeként a gyermekben alakuljon ki pozitív érzelmi viszony a kisebbség kultúrája és nyelve iránt.
A gyermek életkorának és egyéni képességeinek megfelelően rendelkezzen olyan szókinccsel, amely lehetővé teszi, hogy a megszerzett ismereteket tudja a kisebbség nyelvén közvetíteni.
Tudjon tájékozódni a kommunikációs helyzetekben.
Ismerjen a kisebbség, az anyanemzet vagy anyaország kultúrájából merített dalokat, meséket, verseket, mondókákat és játékokat, esetenként tájnyelven is.
Ismerkedjék meg a helyi kisebbségi szokások, hagyományok és tárgyi kultúra értékeivel; tanulja meg azok tiszteletét és megbecsülését.
A tanítás nyelve és a tanulói szükségletek
A kisebbségi oktatáshoz való jog a kisebbségeket megillető kulturális autonómia egyik legfontosabb láncszeme.
A kisebbségi oktatás megvalósításának egyik alapvető feltétele az önazonosság - egy adott közösség nyelve, hagyományai és egyéb kulturális értékei - megőrzése.
Az oktatás szerepe azért is kulcsfontosságú, mert még egy kevéssé asszimilálódott közösségben felnövő gyermek sem képes boldogulni pusztán az „otthonról hozott”, a családon belül beszélt, sokszor archaikus anyanyelven: a korszerű, az európai követelményeknek és általában a modern társadalomnak megfelelő nyelvismeret elsajátítása csak iskolarendszerű képzés útján biztosítható.
A tanítás nyelveként alkalmazott nyelv sokkal többet és meghatározóan mást jelent, mint ugyanez a nyelv tantárgyként.
A kisebbségi nyelv tanítási nyelvként nemcsak nyelvtani és kommunikációs ismeretek közvetítésére szolgál, hanem a különböző tantárgyak fogalmainak, gondolkodási műveleteinek és kulturális tartalmainak hordozója is.
A politikai magaslatokon születő döntés végül „lenn”, a pedagógiai mindennapokban, a gyakorlatban realizálódik, ott töltődik meg tartalommal.
A kisebbségi oktatás jogi háttere
Az 1993. évi, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló LXXVII. törvény 2. fejezete az egyéni kisebbségi jogok között említi, hogy a kisebbséghez tartozó személynek joga van anyanyelvének, történelmének, kultúrájának és hagyományainak megismeréséhez, ápolásához, gyarapításához és továbbadásához.
Joga van továbbá részt venni az anyanyelvű oktatásban és művelődésben.
A kisebbségek önkormányzatairól szóló 4. fejezet kimondja, hogy a helyi kisebbségi önkormányzat intézményt alapíthat és tarthat fenn, különösen a helyi közoktatás területén.
A kisebbségi oktatás törzsanyagának kialakításában - a felsőoktatás kivételével - az érintett országos önkormányzatot egyetértési jog illeti meg.
Egyazon kisebbséghez tartozó nyolc tanuló szülőjének kérése esetén kisebbségi osztály vagy tanulócsoport indítása kötelező.
Az anyanyelvű vagy anyanyelvi oktatás többletköltségét az állam, illetve a helyi önkormányzat viseli.
A kisebbségek anyanyelvű-anyanyelvi oktatásához az anyanyelvű pedagógusok képzésének biztosítása állami feladat.
A kisebbségi oktatás gyakorlati kihívásai
A kisebbségi oktatás egyik legfontosabb gyakorlati nehézsége a megfelelő nyelvi és módszertani felkészültséggel rendelkező pedagógusok hiánya.
A kétnyelvű oktatási forma komoly gondokkal küzd a tanárhiány miatt, ugyanis a tanárképzés a német nyelvű szakoktatáshoz nem biztosított.
A kétnyelvű oktatás bevezetését tovább hátráltatja a nem kielégítő tankönyvellátottság, a megfelelő taneszközök hiánya.
A nyelvoktató forma nem felel meg minden esetben az effektív kisebbségi oktatás kritériumainak.
Az ilyen iskolákban végzett tanulók jelentős részének kisebbségi nyelvtudása nagyon szerény lehet.
A tanárhiány leküzdésére megoldást jelenthetnek a mobil tanárok, illetve a kistérségi, iskolák közötti megállapodások.
A kisebbségi oktatás másik problémája, hogy az általános iskola után a tanulók nem minden esetben folytatják tanulmányaikat kisebbségi oktatást nyújtó középiskolában.
Az alapfokú iskola befejeztével kevesen folytatják tanulmányaikat nemzeti, etnikai kisebbségi oktatást nyújtó középiskolában.
Az iskolák 15 százalékában a helyi tantervekben nem megfelelően szerepel a kisebbségi oktatás ismeretanyaga.
A kisebbségi oktatás folyamatosságának hiánya a tanulók nyelvtudásának és kisebbségi identitásának meggyengüléséhez vezethet.
A kisebbségi oktatásban részt vevő tanulók és intézmények
A nemzeti, etnikai kisebbségi oktatásban a vizsgálat adatai alapján 3 872 osztály működött, amelyekben 72 835 tanulót oktattak.
A tanulók 78 százaléka, azaz 56 629 fő vett részt a kisebbségi oktatásban.
Az osztályok átlaglétszáma 19 fő, az ehhez közeli tanulólétszám a német nemzetiségi oktatásban található.
A nemzeti, etnikai kisebbségi oktatást folytató intézmények 68 százaléka, 337 iskola német nyelvet oktatott.
Ezt követte a 10 százalékot meghaladó szlovák nemzetiségi nyelv.
A középfokú nemzeti, etnikai kisebbségi oktatás német, cigány és szerb nyelveken volt biztosított, illetve szlovén nyelven egy szakiskolában.
A vizsgálat minden Magyarországon oktatott kisebbségi nyelvre - bolgár, cigány, görög, horvát, lengyel, német, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén, az anyanyelvű oktatás kivételével - és nyelvoktatási formára kiterjedt, az ország egész területét lefedve.
Nyelvvizsga és nyelvi eredmények
Említésre méltó eredmény, hogy a nyolcadik évfolyam végére a tanulók 50-70 százaléka teszi le a középfokú nyelvvizsgát vagy annak egy részét.
A nyelvi eredmények ugyanakkor jelentős különbségeket mutathatnak az oktatási forma, a pedagógus-ellátottság, a tanulók előzetes nyelvismerete és az iskola helyi programja szerint.
A kisebbségi nyelv eredményes oktatása ezért nem választható el a megfelelő órakerettől, a nyelv tényleges használatától, a kulturális tartalmak jelenlététől és a továbbtanulási lehetőségek biztosításától.
Tanórán kívüli tevékenységek
Az oktatáson kívül a tanórán kívüli tevékenységekben is meg kell jelennie a kisebbségi nevelésnek és oktatásnak.
A legelterjedtebb, 30-75 százalékban megjelenő ilyen tevékenység a nemzeti, etnikai kisebbségi oktatással összefüggő projektnap.
Az intézményekben megtalálhatók a házi nyelvi versenyek és a hagyományőrző csoportok is.
Korábban sok helyen alapítottak iskolamúzeumot, volt tájház, hagyományőrzés, működött nemzetiségi tánc- és énekcsoport.
Kisebbségi közösségek iskolán kívül is próbálták a népi-városi szokásokat, az érték- és normarendszert menteni, továbbadni a fiataloknak.
A felélénkült honismereti mozgalom lehetővé tette honismereti szakkörök és vetélkedők szervezését.
Digitális eszközök és korszerű oktatásszervezés
Az internethasználat teret nyert a nyelvoktatásban, leginkább a román, a ruszin és a szerb nemzetiségi iskolákban.
Ennek ellenére a számítógépes programok nyújtotta lehetőségekkel kevésbé élnek az intézmények, a ruszinoknál és a szerbeknél egyáltalán nem.
A digitális eszközök alkalmazása a kisebbségi nyelvoktatásban nemcsak a gyakorlást, hanem a kulturális tartalmak, a nyelvi változatok, a helytörténeti anyagok és a közösségi kapcsolatok megismerését is támogathatja.
A Nemzeti alaptanterv és a differenciálás
A NAT az alapvető műveltségi tartalmak és a fejlesztendő kompetenciák korszerű összefoglalásával egységes alapul szolgál a kerettantervek elkészítéséhez és a pedagógiai programok, helyi tantervek kidolgozásához és fejlesztéséhez.
Ezzel elősegíti, hogy a kötelező oktatásban részt vevő valamennyi tanuló - a település jellegétől és az iskolatípustól függetlenül - sikeresen felkészüljön a munkába állásra és a továbbtanulásra.
A tartalmi szabályozást a NAT és a kerettantervek úgy valósítják meg, hogy az egységesítést szolgáló közös alapra az iskolák, a pedagógusok, a tanulók sokféle differenciált tevékenysége épülhessen.
Lehetőséget ad az iskolafenntartók, a szülők, a tanulók értékeinek és érdekeinek, a pedagógusok szakmai törekvéseinek érvényesítésére, valamint az adott körülmények, feltételek és lehetőségek figyelembevételére.
A kisebbségi oktatásban ez a differenciálás teszi lehetővé, hogy az iskola a helyi közösség nyelvállapotához, kulturális hagyományaihoz és tanulói összetételéhez igazítsa a nyelvhasználatot, a tantárgyi arányokat és a népismereti tartalmakat.
A NAT műveltségi területei és a kisebbségi nyelv
A NAT műveltségi területei között szerepel az Anyanyelv és irodalom, ezen belül a magyar nyelv és irodalom, valamint a kisebbségi nyelv és irodalom.
A kisebbségi nyelvoktatás tartalmai kapcsolatba kerülhetnek az Ember és társadalom, az Ember és természet, a Földünk és környezetünk, a Művészetek, az Informatika, valamint az Életvitel és gyakorlati ismeretek műveltségi területeivel.
A nyelv és a tartalom kapcsolatának problémája arról szól, hogy nyelvet tanítunk-e valamilyen tartalmon keresztül, vagy tartalmat tanítunk, amihez nyelvet használunk.
A kisebbségi népismeret bevezetése előtt a kisebbségi iskolákban a tanulók az anyanyelven kívül a földrajz-, történelem-, rajz- és énekórákon ismerkedhettek a nemzetiségi és anyaországi civilizációval, a nemzetiség történelmével és földrajzával.
A kisebbségi programokban tanulók számára természetes volt, hogy részletesen foglalkoznak az irodalommal, népköltészettel és népdalokkal.
A kisebbségi népismeret tartalmai ezért nem választhatók el teljesen a kisebbségi nyelv és irodalom, a történelem, a földrajz, a művészetek és a társadalmi ismeretek oktatásától.
Kommunikációs kultúra és kisebbségi nyelvoktatás
A kommunikációs kultúra a megismerést, a tanulást, a tudást, az emberi kapcsolatokat, az együttműködést, a társadalmi érintkezést szolgáló információk felfogása, megértése, szelektálása, elemzése, értékelése, felhasználása, közvetítése és alkotása.
Összetevői a szimbolikus, verbális és matematikai jelek útján történő, a képi, valamint a mozgásban, a tevékenységben és a magatartásban megnyilvánuló kommunikáció képességei.
Beletartozik ezekbe a metakommunikáció, a tekintet, a gesztusok, a testtartás, a hanghordozás és a mozgástér alkalmazásának ismerete is.
A kommunikációs kultúra részben a műveltség, a tudás alapja, részben az egyén szocializációjának, a társadalmi érintkezésnek, az egyéni és közösségi érdek érvényesítésének, egymás megértésének, elfogadásának és megbecsülésének döntő tényezője.
Középpontjában az önálló ismeretszerzés, véleményformálás és -kifejezés, a vélemények és érvek kifejtésének, értelmezésének és megvédésének képességei állnak.
Mindezek elsősorban az anyanyelv minél teljesebb értékű ismeretét kívánják.
A kisebbségi nyelv oktatásában ezért a nyelvtani ismeretek mellett kiemelt jelentőségű a beszédértés, a szóbeli kommunikáció, az érvelés, az önkifejezés, a szövegértés és az írásbeli nyelvhasználat fejlesztése.
A kisebbségi nyelvoktatás és az identitás
A kisebbségi oktatás elsődleges célja az identitás megőrzése, illetve tudatosítása.
A kisebbségi oktatásban törekedni kell a standard nyelv írott és beszélt formájának megértésére és aktív használatára, de a modern nyelv néhány változatának, illetve a még létező magyarországi nyelvjárásoknak az elsajátítására is.
A kisebbségi közösség kultúrájának, szokásainak, népköltészetének, néprajzának és népzenéjének ápolása és megtartása fontos feladat.
E kulturális hagyományok alapján lehet egy új, a multikulturális Európának megfelelő kisebbségi identitás szilárd alapjait lerakni.
A multikulturális társadalom értékeinek kifejezésén keresztül lehet toleranciára, a másság elfogadására és az interkulturális megértésre nevelni.
Az oktatásban megfelelő helyet kell kapnia a többségi nemzet és a kisebbség kultúrájának, történelmének, valamint az országismeretnek.
A szabályozás nyitottsága és biztonsága
Általánosságban azt mondhatjuk, hogy egy szabályozás akkor jó, ha egyszerre „zárt” és „nyílt”.
Zártnak akkor és azért kell lennie, ha Magyarországon szükség van arra, hogy bizonyos területen az átlagosnál több pénzzel, jobb körülmények között és szakszerűbben folyjon az oktatómunka.
Ez a zártság nem helyeselhető abban az esetben, ha például születési előjogon nyugszik, vagy rossz értelemben vett, úgynevezett fojtó megkülönböztetéssel jár.
A szabályozásnak ugyanakkor nyíltnak is kell lennie.
A szabályozott kört, a csoport tagjait csak a lehető legszükségesebb mértékben és pontokon szabad korlátozni a szabad mozgásban.
Gondolni kell a később belépőkre is, akár új intézményeket, akár új tartalmakat és eljárásokat értünk ez alatt.
De nyíltnak kell lennie a kilépők számára is azért, hogy ami nem válik be, azt el lehessen hagyni, s akarata ellenére ne kényszerüljön bennmaradni senki.
A nyílt szabályozás nem jelent szabályozatlanságot.
A kisebbségi oktatás társadalmi funkciói
A kisebbségi nyelv és értékek megőrzése, gazdagítása érdekében többleterőforrásokra van szükség.
A kisebbségi oktatás hozzájárulhat a többség nyelvének és értékeinek védelméhez, az idegen nyelvet tudók számának és a nyelvtudás minőségének emeléséhez, valamint az oktatási rendszer adaptivitásának és színesítésének biztosításához.
Feladata lehet a kisebbségből fakadó hátrányok kompenzálása, a kisebbségnek a többséggel egyenértékű oktatáshoz juttatása, valamint a többség és a kisebbség közös nevelése-oktatása.
A kisebbségi oktatás a megértést, a kölcsönös megismerést, a nemzetközi együttműködésre való felkészítést, az emberek közötti kapcsolattartást és megértést is szolgálhatja.
A tanulók számára nyilvánvalóvá kell válniuk a nyelvi és kulturális gazdagság előnyeinek.
Fel kell ismerniük az előítéletek és a kirekesztés megjelenési formáit, valamint meg kell ismerniük az emberi, állampolgári és kisebbségi jogok megsértésének jelenségét.
A kisebbségi nyelvoktatás így egyszerre nyelvpedagógiai, kulturális, közösségi, társadalmi és állampolgári feladat.
tags: #nemzeti #alaptanterv #kisebbsegi #nyelvoktatas