Telcs Ede Görgei Artúr portréját is megmintázta, és ezzel az alkotással a magyar éremművészet jelentős történelmi arcképei közé illeszkedett. A szobrászművész életművében az éremművészet kiemelt szerepet kapott: körülbelül kétszázötven jelentősebb érmet és plakettet készített.
Telcs Ede korának egyik legnépszerűbb portrékészítője volt, monumentális emlékszobrai és kisplasztikái, valamint plakettjei kiemelkedő szakmai tudásról és formaérzékről tanúskodtak. Köztéri és funerális alkotásaira az ő életét megelőző korstílusok erős tisztelete jellemző, de konkrét szobraiban a múltba tekintés mellett mindig megtalálta az egyéni hangot.
Telcs Ede élete és művészi pályája
Telcs Ede szobrászművész Baján született 1872. május 12-én egy iparos családjában. A tizenkét gyermek közül ő volt a második fiúgyermek. Az elemi iskolai és gimnáziumi tanulmányait Szabadkán végezte, mivel családja 1874-ben ebbe a városba költözött.
Bár az ifjú Ede az iskolában nem volt mintatanuló, alkotói tehetsége már korán kitűnt. Sajátos, hogy egy alkalommal még rajzból is megbukott - a kötelező, száraz rajzfeladatoknál ugyanis sokkal jobban szerette a magyarság nagyjainak arcképeit rajzolgatni. A történelem különösen érdekelte, gyűjtötte a régi pénzeket, és rengeteget olvasott.
Rajztanulmányait a Budapesti Székesfővárosi Iparrajziskolában folytatta. Gimnázium után szobrászinas volt Budapesten Maász Kálmánnál, aki egy sírkőtelepen volt eladó. Párhuzamosan a Vasadi Ferenc iparrajziskolájába járt.
Nagy elhatározásra jutott tizenhat éves korában: kevéske pénzével Bécsbe utazott, ahol 1888 és 1892 között a Szépművészeti Akadémián képezte magát. 1888-tól a bécsi Edmund von Hoffmann szobrász műtermében folytatta tanulmányait, aki felfedezte tehetségét és 16 évesen felvette az Akadémiára.
Mesterei közé tartozott a „császárváros” kiemelkedő szobrásza, Carl von Zumbusch (1830-1915) is. Később Gaspar Clemens von Zumbusch mesteriskolájában tanult. Már elsőévesként elnyerte az iskola 300 forintos díját a Die zwei Durstigen mitológiai szoborcsoportjával.
Későbbiekben ugyanezzel a szoborral szerepelt a 1893-as bécsi nemzetközi kiállításon, illetve Antwerpenben, ahol ezüstérmet kapott érte. E alkotásával mutatkozott be Budapesten is a Magyar Képzőművészek Társulatának 1893/94. évi tárlatán.
A bécsi évei után hazatért, és Zala György (1858-1937) műtermében dolgozott egy esztendőn keresztül. Ezután önállósította magát. Sokat utazott: számos országot járt be, és megismerkedett az országok művészeti központjaival.
Hollandiában, Utrechtben tanult két éven át, Olaszországban néhány év leforgása alatt közel negyven alkalommal járt. Az 1890-es években Budapesten telepedett le.
Hatottak rá a kor legkiválóbb európai mesterei, Rodin drámai impresszionizmusa, Klinger izgalmas szecessziója és a szociálisan elkötelezett Mennier gondolkodása is. Az 1900-as évek elején műtermében érmészeti iskolát alakított ki, ahol tanítványait megismertette az új francia éremstílussal.
Telcs Ede a műtermében 1900 körül
A Görgei-portré helye Telcs éremművészetében
Telcs sokoldalú szobrászati tevékenységet folytatott. Ekkoriban már az éremművészet is foglalkoztatta. Körülbelül kétszázötven jelentősebb érmet és plakettet készített, köztük Görgei (Görgey) Artúr portréját is megmintázta.
Telcs éremművészeti munkásságának fontos része volt a történelmi és kulturális személyiségek arcképének megformálása. A portréérme számára olyan műfaj volt, amelyben a szobrász a személyiség karakterét kis méretben, tömör formák és pontos arcvonások segítségével rögzíthette.
A Görgei Artúr-érme a történelmi portré műfajához kapcsolódik. Az alkotás jelentőségét nem csupán a megformált személy történelmi szerepe adja, hanem az is, hogy Telcs Ede éremművészetében a portréábrázolás önálló, nagy szakmai felkészültséget igénylő területet alkotott.
Monumentális emlékszobrai és kisplasztikái (Bohém, bronz, 1899), plakettjei (Holland korcsolyaszövetség emlékérme, vert bronz, 1921) kiemelkedő szakmai tudásról és formaérzékről tanúskodtak.
| Telcs Ede éremművészetének jellemzői | Kapcsolódó adatok |
|---|---|
| Jelentősebb érmek és plakettek | Körülbelül kétszázötven |
| Megmintázott történelmi személyiség | Görgei (Görgey) Artúr |
| Kisplasztika | Bohém, bronz, 1899 |
| Plakett | Holland korcsolyaszövetség emlékérme, vert bronz, 1921 |
| Érmészeti oktatás | Az 1900-as évek elején műtermében érmészeti iskolát alakított ki |
A portréábrázolás és a plasztikai szemlélet
A szobrászművészről már a XX. század hajnalán is nagy elismeréssel írt a szaksajtó. A Lyka Károly művészettörténész által szerkesztett Művészet című folyóiratban Márkus László kritikus 1904-ben a következő értékelést fogalmazta meg:
„Telcs Ede azt a szigorúan differenciálódott plasztikát képviseli, amely nemcsak az irodalmi tartalmat operálta ki magából, hanem a festőművészettől is élesen és teljes határozottsággal különvált.”
„Kizárólag azokat a hatásokat analizálja egész művészetében, amelyeket a formák egymáshoz való viszonya a lélekben kivált s közvetítő szerepét a Természet s a művésznél kevésbbé fogékony publikum között úgy értelmezi, hogy neki a formák titokzatos nyelvét kell lefordítania a laikusok számára.”
„Mert a nem művész tulajdonképen egyoldalú művész, aki érzi a Természetet, de érzése nem válik öntudattá s ezért kell a művész, aki egész embercsoportok érzését maradandó anyagban megrögzítse.”
„Az olyan plasztikus, mint Telcs Ede, a Természet jelenségei közül azokat fordítja át a formák nyelvére, amelyek más művészet eszközeivel nem fejezhetők ki, úgy, hogy Ferenczyvel és Mednyánszkyval, a legfestőibb festőkkel szemben talán ő a leginkarnátusabb szobrász.”
„Szemüvege mögül egymásra tornyosuló formáknak látja a világot és művein konstatálni lehet azt a kemény meggyőződést, hogy ő plasztikus és semmi más.”
„A kínálkozó témák közül csupán az bír rá nézve jelentőségekkel, ami zárt tömegekben és tömör formákban nyilatkozik s ha megfogott egy témát, sajátos, kiválóan plasztikus stílussal rögzíti bele a maradandó anyagba.”
Ez a plasztikai szemlélet a Görgei-portré értelmezésében is lényeges. A portréérme kis felületén a szobrásznak nem részletes történeti jelenetet, hanem egyetlen arc és egyetlen karakter koncentrált formáját kellett megalkotnia.
Telcs Ede történelmi és közéleti portréi
Telcs Ede számos történelmi, művészeti és közéleti személyiséget örökített meg. Telcs készítette - többek között - Barabás Miklós, Munkácsy Mihály, Lánczy Leó síremlékét, valamint a Zeneakadémia és az Adria-palota szobrászati díszeit.
Köztéri szobrokra is kapott megrendeléseket - ő alkotta meg a Millenniumi emlékművön Szent László és III. Károly királyok alakjait. Az utóbbi szobrot a II. világháború után politikai okokból eltávolították a Hősök terén álló emlékműről.
A művész különösen büszke volt a kecskeméti Kossuth-szoborra, amelyet legszebb alkotásainak egyikeként emlegetett. Szándéka szerint ez a szobor eltér a korszakban országszerte gomba módra szaporodó Kossuth-szobrok szokványos vonásaitól.
A Kossuth-szobor felavatását országos ünnepség keretében a „Hírös város” főterén 1906. július 1-jén tartották. Legsikeresebb munkái közé tartoznak a Kecskeméten felállított Kossuth-szobor, az 1980-ban Kallós Edével közösen készített budapesti Vörösmarty-szobor, a telepesi Szilágyi Dezső-emlék, Alpár Ignác szobra a Városligetben, a Millenniumi emlékművön Szent László és III. Károly szobra.
Funerális alkotások és az antikvitás formanyelve
Telcs Ede köztéri és funerális alkotásaira az ő életét megelőző korstílusok erős tisztelete jellemző, de konkrét szobraiban a múltba tekintés mellett mindig megtalálta az egyéni hangot. Telcs Ede életművében kiemelt szerepet kaptak az Alpár Ignác építész (1855-1928) munkásságához kapcsolódó alkotások.
Telcs, barátjával Alpárral közösen készítette el 1910 körül Mechwart András síremlékét, majd 1925-ben az ünnepelt építész hetvenedik születésnapja tiszteletére a Mezőgazdasági Múzeum épületének falába helyezett nagy méretű Alpár-portrét tartalmazó domborművet.
A Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben helyezték el Mechwart András (1834-1907) mérnök földi maradványait. A temető keleti falán, ahol a legtöbb síremlék a XIX. század második felében elterjedt egyiptomi obeliszkeket idézi, található a Mechwart-sztélé is, ennél az alkotásnál viszont az ókor másik nagy kultúrája, a görög művészet „köszön ránk”.
A síremléket Alpár Ignác tervezte, míg szobrászati kialakítását Telcs Ede végezte. A domborművön két ember látható, az idősebb férfialak kalapácsot ad át a fiatalabbnak. Az allegória a hagyományt és a haladást jelképezi.
Alpár és Telcs is a síremlékek megformálásakor gyakran alkalmazta az antikvitás formanyelvét. Mechwart András síremlékének megtervezésekor az építész és szobrász az ókori görög művészet sztéléit vette alapul.
A fehérmárvány síremléken két kannelurázott pilaszter fogja közre a középen elhelyezett domborművet. A síremlék kialakításában a virágtartó vázák is komoly szerepet kaptak.
Alpár Ignác emlékműve és Telcs történelmi szemlélete
Alpár Ignác 1928. április 28-án Zürichben hunyt el. Temetését 1928. május 3-án tartották Budapesten. Az építészt az általa tervezett, Szent Lászlónak - népszerű nevén Jáki kápolna - szentelt városligeti kápolnában ravatalozták fel, majd a gyászszertartás részeként hatalmas tömeg részvéte kísérte a Fiumei Úti Nemzeti Sírkertbe.
Alpár Ignác síremlékét halála után egy évvel, 1929. április 28-án avatták fel. A császárkori Római Birodalom kedvelt funerális típusát, a szarkofágot idéző alkotás Telcs Ede és Kotál Henrik építész közös alkotása.
Telcs három, bronzból öntött domborművet készített a síremlék részére, amelyek Alpár Ignác leghíresebb budapesti alkotásait ábrázolják: a Mezőgazdasági Múzeumot, az egykori Tőzsdepalotának épült Szabadság téren álló hatalmas irodaépületet, valamint a szintén e téren található Nemzeti Bankot.
A Telcs Ede és Kotál Henrik pár évvel később is közösen dolgoztak együtt, amikor elkészítették Alpár Ignác egész alakos szobrát és a szobor talapzatát. Telcs szobra Alpárról több szempontból figyelemre méltó.
Alpár Ignácot egy középkori építészcéh vezetőjeként, céhmesteri ruhában jeleníti meg. A Kotál Henrik építésszel közösen sikeresen megtalált szoborelhelyezés optimálisnak mondható.
A Városligetben, Alpár Ignác fő művéhez közel, az első kialakításában az 1896-ban rendezett millenniumi kiállítás történelmi főcsoportjának készített, majd végleges anyagokból 1907-re Mezőgazdasági Múzeumként átadott épületegyüttes szomszédságában helyezték el az Alpár Ignácot megörökítő monumentumot.
E szobron Alpár büszkén tekint alkotására, amely a magyar építészetnek a Kárpát-medence különböző pontjain más-más időben és stílusban felépült alkotásait egy épületkomplexumban egyesíti.
Az Alpár-portréban megjelenő építészalakkal könnyen tudott azonosulni az 1930-as évek elején a „Csonka-Magyarország” bármely településéről vagy az elszakított országrészekről a Városligetbe érkező magyar ember.
Alpár Ignác megjelenítésében láthatta, hogy sok tragédia után is „önérzetesen fel lehet emelni a fejét a magyarságnak”. Az ezeréves, Kárpát-medencei kultúrára szerves egységként, azon belül az építészeti örökségre a magyar identitástudat erősítésének lehetőségére lehet tekinteni.
A műalkotásnak - ebben a tágabb felfogású értelmezésében - lehetőség nyílik Telcs Ede szobrát az 1920-as évek kiemelkedő jelentőségű politikusa, Klebelsberg Kunó (1875-1932) előbb belügy-, majd 1922 és 1931 között vallás- és közoktatásügyi miniszter által megfogalmazott gondolatokkal összevetni.
Klebelsberg majd egy évtizedes „kultuszminiszteri” szolgálatának lényege, amelyet ő sokszor megfogalmazott beszédeiben, hogy a magyarság a nemzeti tragédiákból csak történelmünk és tárgyi kultúránk helyes ismeretének segítségével emelkedhet fel.
Az 1920-as években Budapest számos helyén a „magyarság fájdalmát” megjelenítő szobrot emeltek, viszont a Telcs Ede által megformált Alpár Ignácban ezzel szemben egy optimista hangvétel figyelhető meg.
Az Alpár-szobor 1931. október 18-án történt felavatásáról a filmhíradó is készített felvételt. A monumentum talapzatán a következő feliratok olvashatók: „ALPÁR IGNÁC / 1855-1928”, másik oldalon: „A történelmi / emlékcsoport megalkotásával / nemzeti dicsőségünket tette maradandóvá”.
Telcs Ede további alkotásai és műtermei
Alpár Ignác életművében két másik síremlék érdemes még kiemelésre. Az első Ohrenstein Henrik és Redlich Sámuel síremléképülete 1902-ből a Kozma utcai zsidó temetőben, a második Wechselmann Ignác síremléképülete 1903-ból a Salgótarjáni utcai zsidó temetőben. Mindkét síremlék igen drága anyagból, fekete gránitból készült.
Telcs készítette Munkácsy Mihály síremlékét, amely 1911-ből származik. A zene történetét ábrázoló domborművek tervei a Zeneakadémia épületén szintén a művész sokoldalú szobrászati tevékenységéhez kapcsolódnak.
Telcs Ede Budapesten több teréz-, majd erzsébetvárosi ingatlant bérelt műteremként. A végső, 1924-től 1948-ig használt műtermes házat a XII. kerületben, az Alkotás utca 41. számú épületnél sikerült kialakítania.
Telcs Ede a műtermében Hüvelyk Matyi szobrának mintájával
1920-ban családjával együtt Hollandiába költözött, ahol egy ezüstműves gyár művészeti vezetője lett. Két év után hazatért. Felkérték a herendi porcelánmanufaktúra művészeti tanácsadójának (1929).
Kezdeményezésére megkezdték magyaros porcelánfigurák készítését, többek között az ő tervei alapján is (Hüvelyk Matyi). A szobrászművész hetvenhetedik életévében számos művészi elismerés birtokosaként 1948. július 18-án hunyt el.
Kiállítások Referenciák Utoljára értékesítve. Néhány munkáját a Magyar Nemzeti Galéria őrzi; 1963-ban ott volt az emlékkiállítása is.
A Szabadság téren álló kút emléktábláján az a jelenet látható, amikor Seilern Crescence elülteti a pesti sétatér első fáját. A kút Telcs Ede szobrászművész és Mészáros András építőművész alkotása.
