A rété ige feltételes módja a magyarban

A magyarban a feltételes módú igealak azt fejezi ki, hogy egy cselekvés, történés, létezés vagy állapot megvalósulása valamilyen feltételtől függ, illetve hogy a beszélő a megvalósulást óhajtottnak, bizonytalannak vagy csak lehetségesnek mutatja be. A feltételes mód jelen idejű alakjait rendszerint a -na/-ne/-ná/-né toldalék jelöli: például haladna, kérné, réten?

A „rété” alak önmagában nem értelmezhető a magyar feltételes módú igealakjaként: a rét főnév, nem ige, ezért nincs feltételes módú ragozása. Ha a kérdés a magyar ige feltételes módjára vonatkozik, akkor a megfelelő példák például ezek: várna, várná, kérne, kérné.

Mit nevezünk ige­módnak?

Elvileg az olyan igemódok, mint a kijelentő, a feltételes, a felszólító stb. nem annyira az igék használatára, mint inkább az alakjukra (általában valamilyen toldalékolt alakjukra) utalnak (ami persze valamennyire együtt jár bizonyos használatokkal, de ez elnevezések nem ezekre a tartalmi vonásokra helyezik a hangsúlyt).

A módok tehát igealakok fajtáinak az elnevezései; az egyes nyelvekben az egy-egy igemódhoz sorolt alakok általában sokféle funkciót is betölthetnek, és a nyelvtanok nagyon eltérnek abban, hogy egy-egy nyelvben az igealakok melyik fajtáját milyen módnak nevezik.

A feltételes mód az igemódok egyike, amely azt fejezi ki, hogy egy adott cselekvés, történés megvalósulása, illetve valaminek a létezése, állapota valamilyen feltételtől függ.

Feltételes módban a cselekvés, történés, létezés vagy állapot végbemenése valamilyen feltételtől függ, tehát létrejötte óhajtott vagy bizonytalan.

A feltételes mód jele

A hagyományos iskolai nyelvtan szerint a feltételes mód jele a -na, -ne, -ná, -né toldalék.

A feltételes mód jele -n, nem pedig a hagyományos nyelvtanokban említett -na/-ne, -ná/-né.

Ezt a várna-várná, kérne-kérné alakok szembenállása mutatja.

Ezek az alakpárok ugyanis mindenben megegyeznek, csak a tárgyasság tekintetében térnek el.

S mivel a várna-várná, illetőleg a kérne-kérné pár az a-á, illetőleg az e-é elemekben tér el, őket kell a különbség hordozójának tekintenünk, és mint önálló szegmentumot leválasztanunk.

A fennmaradó várn-, illetőleg kérn- alakokból természetesen megint leválaszthatjuk az igetövet: vár, kér.

A megmaradó n elem tehát szükségképpen önálló morfémát testesít meg.

Más szóval, az n a feltételes mód jele, s ami utána következik, az a személyrag.

A magyar feltételes mód jelen ideje

A magyarban a feltételes mód jelen ideje szintetikusan alakul.

Az ige tövéhez egyes esetekben kötőmagánhangzó járul, melyet a mód jele, a -na/-ne/-ná/-né toldalék követ.

Ennek változatait a magánhangzó-harmónia szabályai szerint alkalmazzuk, kivéve a határozatlan ragozású paradigma egyes szám első személyű alakját.

A feltételes mód általános ragozásának jelen idejű alakjai tehát úgy szegmentálhatók, hogy az igetőhöz a mód jele, majd a személyrag kapcsolódik.

Határozatlan és határozott ragozás

A magyar feltételes mód jelen idejű alakjai a tárgy határozatlanságát vagy határozottságát is kifejezhetik.

A várnék és a várnám különbsége nem pusztán hangalaki: az első határozatlan, a második határozott tárgyra vonatkozó ragozású alak.

A magyar feltételes mód múlt ideje

A feltételes módnak csak jelen és múlt idejű alakjai vannak.

Múlt időben a feltételes mód alakja analitikus.

A lexikai jelentésű ige múlt idejű alakja használatos, melyet a volna segédige követ minden személyben.

A múlt idejű feltételes alak tehát két elemből áll: a lexikai ige múlt idejű alakjából és a volna segédigéből.

A feltételes mód jelentései

Szemantikailag megkülönböztetünk lehetséges és lehetetlen, valamint jelen/jövő idejű és múlt idejű feltételes módot, a múlt idejű lehetséges kivételével, így elvileg három alaptípus adódik.

Jelen vagy jövő idejű lehetséges feltétel

Jelen/jövő idejű lehetséges: Ha eljössz, örülni fogok, illetve Ha eljönnél, örülnék.

Ha a mellékmondat szerinti feltétel a jelenben (vagy a jövőben) fennáll, a főmondatban jelzett esemény be fog következni, vagyis bekövetkezésének megvan a valószínűsége.

Jelen vagy jövő idejű lehetetlen feltétel

Jelen/jövő idejű lehetetlen: Ha eljönnél, örülnék abban az értelemben, hogy tudom, hogy nem fogsz eljönni.

A főmondatban leírt esemény akkor következne be, ha a mellékmondatban szereplő körülmény fennállna.

Ebben az esetben a feltételhez kötött esemény már nem fog bekövetkezni.

Múlt idejű lehetetlen feltétel

Múlt idejű lehetetlen: Ha eljöttél volna, örültem volna.

Ha a mellékondatban jelzett körülmény fennállt volna, a főmondat cselekménye csak ez esetben valósult volna meg, vagyis a bekövetkezése ki van zárva.

Feltételes mondatok a magyarban

A feltételes mondatok mellékmondatait általában a „ha” szócskával vezetik be, vagyis a mellékmondat tartalma fogja meghatározni azt a körülményt, vagyis feltételt, amitől a főmondatban kifejezett esemény megvalósulása függ.

A feltételhez kötött lehetőséget ez az igemód összetett mondat főmandatának állítmányaként fejezi ki.

Ilyen szerkezet esetében egyes nyelvekben a feltételt kifejező mellékmondat állítmánya is feltételes módban állhat, de más nyelvekben, például a franciában nem.

Magyarul például: Nagyon örülne, ha meglátogatnád.

Az előtag olyan alternatív világokról szól, amelyekben van majmom, míg az utótag ugyanezekről az alternatív világokról tesz állítást.

Az olyan mondatok, mint Ha lenne majmom, jól bánnék vele, olyan helyzetet mutatnak be, amelyben a főmondat eseménye a feltétel teljesülésétől függ.

A feltételes mód és a „-hat/-het” különbsége

„Csak feltételes módban mondták: L. Simon igazgathatja a múzeumot” - nap mint nap hallunk ilyen mondatokat, és inkább csak a magyartanárok meg magamfajta pedánsabbak akadnak fenn azon, hogy itt feltételes módról szó sincs, hiszen az igazgat ige feltételes módja igazgatna, igazgatná, igazgatnátok stb. lenne, a -hat/-het végződést a magyar nyelvtanban nem hívják „feltételes módnak”.

Az igazgathatja alak legalább kétértelmű: az egyik az, hogy „lehet, hogy ő fogja igazgatni”, a másik pedig az, hogy „megengedték neki, hogy ő igazgassa”.

Valóban, a -hat/-het toldaléknak ez a kétértelműsége nagyon sokszor megfigyelhető, ha a mondat egész jelentésével mindkét értelmezés összefér.

Ha egyértelműsíteni akarjuk, az első értelmét úgy fejezzük ki, hogy lehet, hogy ő fogja igazgatni; a második értelme az elsődleges, általában ez érvényesül akkor, ha csak a -hat/-het toldalékot használjuk: ő igazgathatja.

A kettő persze ebben az esetben összefügg egymással, hiszen a lehetőség, hogy L. Simon igazgassa a múzeumot, akkor áll elő, ha megengedik neki, felhatalmazzák rá, de a lehetőség és a felhatalmazás akkor sem teljesen ugyanaz.

Egy olyan mondatban, mint hogy múzeumlátogatók lophatták el a műkincset, a felhatalmazás nem is igen kerülhet elő az értelmezésben.

Miért keverik össze a két fogalmat?

De miért akarja mindenki „feltételes módnak” nevezni a -hat/-het toldalékot?

A zűrzavar eredete az, hogy az iskolából mindenki a kijelentő és a feltételes módra emlékszik, esetleg még a felszólító módra, és a kijelentő módot azzal kapcsolja össze, hogy azt akkor használjuk, amikor „tényszerű”, vagyis a beszélő által ténylegesnek gondolt helyzetekre utalunk.

Pedig valójában az igazgathatja is kijelentő módú igealak.

A feltételes módú alakjai olyanok, mint az igazgathatná, igazgathatnátok stb., mégsem „tényszerű” állítást fejez ki.

Mód és modalitás

Míg a mód szó ragozási sorokat, úgynevezett paradigmákat jelöl, a modalitás, bár szoros kapcsolatban szokott állni a módokkal, jelentéstani kategória, bizonyos típusú használatokra utal.

Valójában a nyelvészek összefoglaló néven reálisznak nevezik a „tényszerű” állításokat, és irreálisznak a többit, amibe beletartozik a feltételes, a -hat/-het végű meg még mások is.

Csak a reálisz terminust és a hozzá tartozó fogalomkört az iskolában nem tanuljuk.

Az irreálisz nem azt jelenti, hogy „irreálisnak” tekintjük azt, amit ilyen módon állítunk, mert annak a szakmai neve a kontrafaktuális, hanem csak azt, hogy nem kötelezzük el magunkat a realitásuk mellett.

A modalitás és az alternatív világok

Úgy beszélünk a jelenről, a múltról, sőt sokszor paradox módon még a jövőről is, mintha azt az egyetlen ténylegesen megvalósuló forgatókönyvnek találnánk.

Elvileg minden más típusú állítást irreálisznak szoktak nevezni.

Ezek azok a fajta modalitások, amelyeknek millió változatuk és fajtájuk van, a különböző nyelvekben rengeteg nyelvi eszköz szolgálhat a kifejezésükre, és nagyon furcsa különbségek vannak a nyelvek között nemcsak a kifejezésmódjuk, hanem a repertoárjuk között is.

Az irreálisz modalitások egyik fő jellemzője az, hogy hogyan viszonyulnak a hallgató által vélelmezett realitáshoz, a „tényleges” világhoz.

Az ilyen lehetőség- vagy potencialitás-jellegű modalitások mindig arra utalnak, hogy létezik legalább egy olyan alternatív világ, amiben egy bizonyos állítás teljesül, és ami legalább ebben a vonásában egybeesik a „tényleges” világgal.

A „-hat/-het” által kifejezett lehetőség

A -hat/-het toldalékos igealakok mindig valamilyen irreálisz modalitást fejeznek ki, hiszen a beszélő sosem kötelezi el magát a főigével jelölt esemény, folyamat, állapot stb. bekövetkezte mellett.

Például amikor az orvos kiszól az irodájából, hogy „Bejöhet!”, azt általában úgy értjük, hogy a páciensnek meg van engedve, hogy bemenjen.

Amikor a lavórban korábban úszkáló hal eltűnt, és azt mondjuk, hogy „A macska lehetett”, akkor engedélyről szó sincs, egyszerűen csak azt fejezzük ki, hogy elképzelhető, sőt esetleg valószínű, hogy a macska a felelős a hal eltűnéséért.

Mind a két esetben valamilyen lehetőségnek felel meg a -hat/-het által kifejezett modalitás, de a lehetőség két nagyon eltérő fajtájáról van szó: a „megengedett” és a „nem kizárt” értelemben vett lehetőségről.

Ráadásul léteznek még másféle lehetőségek is, például „a természet törvényei nem zárják ki”, „a valószínűsége meghalad bizonyos mértéket”, és így tovább.

Lehetőség és szükségszerűség

A „lehetőség” típusú modalitásokkal szemben a másik leggyakoribb típus az, amit „szükségszerűség” típusú modalitásoknak neveznek.

A lehetőségek mindig azt állítják, hogy létezik legalább egy alternatív világ, ami eleget tesz bizonyos követelményeknek.

Ezzel szemben a „szükségszerűség” típusú modális állítás azt mondja ki, hogy bizonyos alternatív világok mindannyian megfelelnek a mondatban kifejezett elvárásoknak.

Így például az L. Simonnak kell igazgatnia a múzeumot vagy a Be kell menni típusú mondatok a logika, illetve a formális szemantika megközelítése szerint azt állítják, hogy minden fajta alternatív világban, ami eleget tesz bizonyos, a mondatokban, illetve a szövegkörnyezetben felállított követelményeknek, teljesül valami.

Azért is ritkán valódi szükségszerűségről van szó, inkább elvárások, ígéretek, preferált helyzetek kerülnek szóba.

A feltételes mondatoknak sokkal inkább a szükségszerűséghez, mint a potencialitáshoz van közük.

Ezen belül is egészen szoros szálak fűzik őket az úgynevezett univerzális állításokhoz, amelyekben nem egyes létezőkről, hanem létezők tömegéről, esetleg minden létezőről teszünk állítást.

A feltételes mód használatai

Óhaj és kívánság

A feltételesnek nevezett igealak óhajt is kifejezhet, egyszerű mondatban vagy összetett mondatban, a feltétel kifejezésével együtt.

• Bárcsak esne a hó!
• Sve bih sama radila - Mindent egyedül csinálnék.
• Félix és Béatrice szeretne egy második gyereket.
• Milyen jól tennénk, ha beismernénk a hibáinkat!

Egyszerű lehetőség

Példák az egyszerűen lehetséges cselekvés kifejezésére: Ismerek egy lányt, aki hajlandó lenne a gyerekeitekre vigyázni; A terv sikerülhetne; Elhinnéd, hogy ő verseket ír?

Bizonytalan vagy feltételezett esemény

A feltételes igealak feltételezett, bizonytalan cselekvést is kifejezhet.

• A tűzvészt egy kukába dobott cigaretta okozhatta.
• Úgy hallottam, hogy az indulást elhalasztanák.

Udvarias kérés

A feltételes mód az akarat és a kérés enyhített, udvarias kifejezésére is szolgál.

• Megemlíthetném még azt.
• El tudna jönni holnap?
• Kérnék egy pohár vizet.
• Tudnál-e segíteni nekem?

Javaslat és tanács

A feltételes mód a beszélővel közös cselekvés javaslására és tanácsadásra is használható.

• Mi lenne, ha írnánk egy új nyelvtankönyvet?
• Sportolnod kellene egy kicsit.
• Meg kellene látogatnunk őt.
• El kellene mennetek.

Sajnálat és szemrehányás

A feltételes mód múlt idejű alakja múltbeli cselekvésre vonatkozó sajnálatot is kifejezhet.

• Bár megnézhettem volna én is azt a filmet!
• Londonba szerettem volna utazni a hétvégén, de már nem volt hely az Eurostarra.
• Nyerhettél volna!

Szemrehányás kifejezésére is használható.

• Jobb lett volna azonnal megmondani az igazat.
• Telefonálhattál volna!

Összehasonlítás nem valós cselekvéssel

A feltételes mód nem valós cselekvéssel való összehasonlítást is kifejezhet.

• Úgy tett, mintha nem tudna semmiről.
• Este úgy esik össze, mintha nappal malomköveket cipelne.

Képzelt valóság

A feltételes mód képzelt valóság bemutatására is alkalmas.

Két gyerek játszik. Az egyik azt mondja a másiknak: „Asztronauták lennénk. Én lennék a pilóta, te meg kimennél az űrbe”.

Egyéb használatok

A feltételes igealaknak vannak nem jellegzetes használatai is egyik vagy másik nyelvben.

Ekkor is gyakran nem valós cselekvést fejez ki.

• Ahelyett, hogy dolgozna, egész nap szórakozik.
• Mielőtt válaszolna a kérdéseimre, mélyen a szemembe néz.
• Távozott anélkül, hogy elköszönt volna.

Feltételes mód más nyelvekben

Egyes nyelvek alaktani rendszerében a feltételes mód olyan igemód, amelynek használata csaknem mindig modális jellegű.

Főként a cselekvés, a történés vagy az állapot lehetséges voltát fejezi ki a jelenben vagy a jövőben, illetve azt, hogy nem valósult meg a múltban.

A cselekvést, történést stb. feltételhez kötöttként, óhajtottként vagy egyszerűen lehetségesként mutatja be.

Az ebben a cikkben említett nyelvekben a feltételes módnak van jelen idejű és múlt idejű alakja.

Francia

A latinban nem volt feltételes módú alak, de az újlatin nyelvek kifejlesztettek maguknak ilyet.

A franciában előzőleg analitikusan képződött a jelen idejű alak, majd szintetikus lett.

Példák:

• je saurais - tudnék / tudnám
• tu finirais - befejeznél / befejeznéd
• il/elle viendrait - jönne
• nous mangerions - megennénk
• vous pourriez - tudnátok / bírnátok
• ils/elles joueraient - játszanának / játszanák

A múlt idejű alak analitikus.

Segédigéje az avoir vagy az être segédige feltételes mód jelen idejű alakja, melyet a lexikai jelentésű ige múlt idejű melléknévi igenevének alakja követ.

• j’aurais lu - olvastam volna
• elle serait partie - elment volna
• vous vous seriez assis - leültetek / leültek volna

Különbség a franciában az itt említett nyelvekkel szemben az, hogy a feltétel nem fejezhető ki feltételes módú igével olyan mellékmondatban, melyet a si „ha” kötőszó vezet be.

Jelen idejű alakja helyett a kijelentő mód folyamatos múlt idejű alakja használandó, múlt idejű alakja helyett pedig a kijelentő mód régmúlt idejű alakja.

Román

A románban a feltételes mód mindkét idejű alakja analitikus.

Jelen idejű példák:

• aș cânta - énekelnék
• ai cânta
• ar cânta
• am cânta
• ați cânta
• ar cânta

Múlt időben a segédige a létige feltételes módú, jelen idejű alakja, melyet a lexikai jelentésű igének megfelelő melléknévi igenév követ.

• aș fi cântat - énekeltem volna
• ai fi cântat
• ar fi cântat
• am fi cântat
• ați fi cântat
• ar fi cântat

Közép-délszláv nyelvek

A közép-délszláv diarendszer nyelveiben, vagyis a bosnyákban, a horvátban, a montenegróiban és a szerbben is a feltételes mód analitikusan alkotott.

A biti „lenni” segédige aoristos alakjából és a lexikai jelentésű ige „cselekvőnek” nevezett melléknévi igenevű alakjából adódik össze.

Ez utóbbi nemben és számban egyezik az alannyal.

Van múlt idejű alakja is, de a mai nyelvben ritkán használt.

A jelen idejű alak helyettesíti, és az idő a kontextusból derül ki.

Az angol feltételes mondatok

Az angol nyelvben feltételes módot kétféleképpen lehet kifejezni: a would módbeli segédigével, valamint az if + múlt idő szerkezettel.

A klasszikus feltételes módú mondatban mindkét szerkezet szerepel, az összetett mondat egyik, illetve másik oldalán.

Az angol nyelvben kétféle feltételes módú mondatot különböztethetünk meg: úgynevezett „real”, azaz valós, illetve „unreal”, azaz valótlan típusút.

Az előbbi a magyarban nem feltételes módú mondatként jelenik meg, tehát nincs benne -na/-ne/-ná/-né toldalék.

Csak az „unreal” típusú angol feltételes módú mondatok fordítandók feltételes módúnak a magyarban.

Zero conditional

A zero conditional általános igazságokat mond ki, amelyek egy bizonyos feltételhez vannak kötve a jelenben.

Ezt a típust akkor alkalmazzuk, amikor egy általánosan igaznak tekinthető megállapítást teszünk, amely valamilyen feltételhez van kötve.

Szerkezete:

If you heat ice, then it melts. - Ha melegítjük a jeget, akkor az elolvad.

Az „if”-es mellékmondat és a főmondat igéje is jelen idejű.

A mellékmondatok fel is cserélhetők, ám ha nem az if-es mondatrész áll elöl, akkor nincs vessző a mondatban.

First conditional

A first conditional jelenre vagy jövőre irányuló, valóságos tevékenység, amely egy valószínűsíthető végeredmény bekövetkeztére utal.

A first conditional feltételes mód használatakor egy lehetséges cselekedetre és annak valószínűsíthető végeredményére hivatkozunk.

Az „if”-es tagmondatban az ige egyszerű jelen idejű, a végeredményt kifejtő főmondatban pedig egyszerű jövő idejű.

If you water the flowers, they will get wet. - Ha megöntözöd a virágokat, valószínűleg vizesek lesznek.

Gyakori az angol nyelvben, hogy ezt a típusú feltételes módot figyelmeztetésre használjuk.

A first conditional további érdekessége, hogy akár modális igéket is alkalmazhatunk ahelyett, hogy egyszerű jövő idejű igét tennénk a főmondatba.

Second conditional

A second conditionalt olyankor alkalmazzuk, amikor egy jelenleg vagy bármikor zajló, nem valós eseményre utalunk.

A second conditional feltételes mód esetében egy nem valós, feltételezett állapotra és annak valószínűsíthető végeredményére utalunk.

Ebben a feltételes módban a cselekmény most vagy bármikor zajlik, a tevékenység maga pedig nem valós, feltételezett.

If Ted was a doctor, he would earn a lot. - Ha Ted orvos lenne, sokat keresne.

Egyes szám első személyű alany és létigés állítmány esetén az if I were szerkezetet használjuk az if I was helyett.

If I were you, I would water the flowers. - Ha én lennék a helyedben, megöntözném a virágokat.

Third conditional

A third conditional feltételes módot egy múltbéli, tényekkel ellentétes, nem valós helyzet utalásakor használjuk.

A third conditional feltételes mód az angol nyelvben egy múltban történt cselekményre, állapotra utal, és annak a valószínűsíthető múltbéli végeredményére.

Jellemzően egy elszalasztott lehetőséget fejezünk ki vele, ami miatt megbánást érzünk.

If you had watered the flowers, they would have gotten wet. - Ha megöntözted volna a virágokat, vizesek lettek volna.

Az igék feltételes módjának múlt ideje három pillérből áll, amelyek a would + have + befejezett melléknévi igenév.

Mixed conditional

Ezenkívül létezik egy ötödik típus, a vegyes, vagyis mixed conditional feltételes mód.

Ez egy nem valós múltbéli cselekedetet és annak a várható, jelenben lévő végeredményét jeleníti meg.

If I had watered the flowers, I would have a nicer garden now.

Az „even if” használata

Az if helyett even if kötőszerkezetet használunk, ha azt akarjuk kifejezni, hogy „akkor is, ha” vagy „akkor sem, ha”.

Az „even if” kifejezés is szóba jöhet bizonyos szövegkörnyezetben, amely magyarul annyit tesz, hogy „hacsak”.

Ez nem összekeverendő az even though kifejezéssel, amely hasonló jelentéssel bír, azonban kizárólag valós eseményre utal.

Even if I am not invited, I will go to the ball. - Ha nem hívnak meg, akkor is el fogok menni a bálba.

Az „unless” használata

Gyakori az is, hogy a feltételes tagadó mondatoknál az unless határozószóval találkozunk, amely magyarul azt jelenti: „kivéve”.

Fontos, hogy az unless után egyszerű jelen vagy múlt idejű, illetve befejezett múlt idejű igét használunk.

The flowers will die, unless you water them. - A virágok el fognak pusztulni, kivéve ha megöntözöd őket.

A feltételes mód és a nyelvtani elnevezések

A feltételes mód elnevezés abból származik, hogy az ilyen alakú igék gyakran fordulnak elő feltételes mondatokban, igaz, csak az egyik fajtájukban, amelyekben a beszélő kizárja, hogy a feltétel a valóságban teljesül.

Például a Ha lenne majmom egyúttal kifejezi azt is, hogy a feltétellel ellentétben nincs majmom.

Ez szemben áll azzal, hogy Ha van/lesz majmom, ami nem tartalmazza, hogy a feltétel ne teljesülhetne most vagy a jövőben.

Az egyes nyelvekben az egy-egy igemódhoz sorolt alakok általában sokféle funkciót is betölthetnek.

Ezt mutatja a magyar feltételes mód példája is: egy csomó európai nyelvben, például az újlatin nyelvekben, hasonló neve van hasonló funkciójú igealakoknak, de azért azok is jelentősen eltérnek a használataikban a magyar feltételes módú alakokétól és egymáséitól.

A magyarban „felszólító módnak” nevezik azt az igealakot, ami többek közt felszólításokban is használatos, de sok más nyelvben inkább kötőmódnak nevezik a hozzá hasonlókat.

A magyarban a „kötőmód” elnevezést csak a nyelvészek használják, nem is igealakok jellemző végződéseire, hanem inkább egész szerkezetekre.

Én pontosabbnak találnám, ha a magyar igéknek ezt az alakját „kötő-felszólító módúnak” neveznénk, és ezt az elnevezést szoktam használni, de belátom, hogy mivel a legtöbb ilyen „módot” kifejező toldaléknak sokféle használata van, nagyjából reménytelen mindegyiket nagyon találóan elnevezni.

tags: #retre #ige #felteteles #mod