Simon and Garfunkel az amerikai vokális duót Paul Simon és Art Garfunkel alapította 1957-ben. A 60-as évek népszerű művészei voltak, legismertebb dalaik pedig a The Sound of Silence, a Mrs. Robinson, a The Boxer, a Cecilia, az El Condor Pasa (If I Could) és a Bridge Over Troubled Water.
A dalaik központi témái közé tartozik a magány, az otthon utáni vágy, az emberi kapcsolatok törékenysége, a társadalmi elidegenedés, a szabadság keresése, az idő múlása és a vigasztaló szeretet. Paul Simon több dal keletkezésének hátterét is megmagyarázta, ezért az angol dalszövegek jelentése a konkrét életrajzi és történelmi utalásokkal együtt értelmezhető a legpontosabban.
Simon and Garfunkel rövid bemutatása
1953-ban a középiskolában találkoztak, egy Alice Csodaországban előadáson, ahol Simon a Fehér nyúl, Garfunkel a Macska szerepét játszotta. Alakítottak egy duót, Tom és Jerry néven. Az első kisebb sikerük a Hey Schoolgirl című dal lett.
Simon and Garfunkel néven a Diploma előtt (The Graduate) című film zenéjével kerültek be a köztudatba. Többször kaptak Grammy-díjat. A Rock and Roll Hall of Fame-be is beiktatták őket.
Szétválásuk óta több nagyobb koncertre összeálltak, például az 1981-es The Concert in Central Park-ra, amely több mint 500 ezer nézőt vonzott.
A dalok visszatérő jelentései
- Magány és elszigeteltség: a beszélni és kapcsolódni képtelen emberek, az idegen városok és az egyedül viselt lelki terhek több dalban is meghatározók.
- Otthonkeresés: az utazó zenész, a vasútállomás és a hazatérés vágya gyakran az érzelmi biztonság iránti igényt fejezi ki.
- Szabadság és kötöttség: az El Condor Pasa az állati és természeti képeken keresztül állítja szembe a szabad mozgást az ember földhöz kötöttségével.
- Társadalmi kritika: a The Sound of Silence, a Mrs. Robinson és a Scarborough Fair/Canticle a kommunikáció hiányát, a képmutatást és a háború értelmetlenségét is megjeleníti.
- Vigasz és hűség: a Bridge Over Troubled Water a nehéz időszakokban nyújtott önzetlen támogatásról szól.
The Sound of Silence - a csend hangja
A The Sound of Silence a duó egyik legismertebb dala, amelynek központi képe az egymás mellett élő, mégis egymással valódi kapcsolatot teremteni képtelen emberek világa. A „csend” nem egyszerűen a hangok hiánya, hanem a kommunikáció, a figyelem és az emberi megértés hiánya.
A dal első sora a sötétséget régi barátként szólítja meg. Ez arra utal, hogy a magány és a befelé fordulás a beszélő számára ismerős, visszatérő állapot. Az álomból vagy látomásból származó kép „belém fúrta karjait”, ezért a csend nem nyugodt ürességként, hanem fenyegető, tapadó erőként jelenik meg.
A keskeny, macskaköves utcák, a hideg és a lámpafény olyan városi környezetet teremtenek, amelyben a beszélő egyedül jár. A fény itt nem feltétlenül jelent megvilágosodást: a neonfény inkább vakító és fájdalmas, „szétvágja az éjszakát”, miközben csak még világosabbá teszi az elszigeteltséget.
Az emberek beszélnek, de nem mondanak valódi dolgokat; hallanak, de nem figyelnek; dalokat írnak, de a hangjuk nem jut el másokhoz. A szöveg így a felszínes kommunikáció és az érzelmi sükettség kritikájává válik.
A beszélő megpróbál figyelmeztetni másokat, de a szavai nem érnek célba. A „csend rák módjára növekszik” kép a probléma terjedését és pusztító természetét fejezi ki. A csend itt nem passzív állapot, hanem olyan erő, amely fokozatosan elfoglalja az emberek közötti teret.
A neonistenhez imádkozó emberek a modern társadalom által készített bálványokat követik. A dal végén a próféták szavai nem templomokban, hanem a metró falain és bérházakban jelennek meg, mintha a valódi figyelmeztetések a hétköznapi városi térben lennének olvashatók, mégis elvesznének a zajban.
Paul Simon szerint a dal 1962-ben vagy 1963-ban íródott, és egy akkori érzését fejezte ki. Ez alapján a szerzemény nem kapcsolható közvetlenül Kitty Genovese 1964-es meggyilkolásához, és valószínűleg John F. Kennedy meggyilkolása előtt készült.
Paul Simon a dal első sorának megszületését is felidézte: gitározás közben, sötétben, egy enyhén visszhangzó fürdőszobában kezdett énekelni. Úgy vélte, hogy egy dalhoz szükség van egy érzelmileg igaz első sorra, amely után a képzelet szabadon továbbhaladhat.
Az értelmezés lényege: a The Sound of Silence olyan emberekről szól, akik látszólag kommunikálnak, valójában azonban nem jutnak el egymáshoz. A társadalom tele van hangokkal, de ezekből hiányzik a valódi figyelem és kapcsolódás.
Homeward Bound - hazafelé
A Homeward Bound az otthon utáni vágy és az állandó utazás fáradtságának dala. Paul Simon Liverpoolban írta, amikor folkklubokban dolgozott, és Londonba szeretett volna visszatérni a barátnőjéhez és a barátaihoz.
A dalszöveg beszélője egy vasútállomáson ül, kezében jeggyel, bőrönddel és gitárral. Egyik városból a másikba utazik, minden megálló előre megtervezett, miközben életét egy költő és egyszemélyes zenekar vándorlásához hasonlítja.
Az egyforma városok, a mozik, a gyárak és az ismeretlen arcok mind azt erősítik, hogy az utazó elveszíti a helyekhez való személyes kötődését. Minden idegen arc arra emlékezteti, hogy haza szeretne jutni.
Az otthon ebben a dalban nem pusztán földrajzi hely. Olyan tér, ahol a gondolatok szabadon szárnyalhatnak, ahol a zene megszólalhat, és ahol egy szeretett személy vár. A „hazafelé” érzése ezért lelki hazatérést is jelent.
A beszélő minden este újra elénekli a dalait, és úgy tesz, mintha részt venne a játékban, de a szavai üresen térnek vissza hozzá. A középszerűség árnyalatai és az üresség harmóniája az előadói lét magányát fejezik ki.
Az értelmezés lényege: a Homeward Bound az utazó zenész honvágyát, a monoton vándorlást és az érzelmi biztonság iránti vágyat kapcsolja össze.
America - Amerika keresése
Az America egy utazás történetén keresztül beszél az identitás és a közös jövő kereséséről. A dalban két fiatal indul útnak, hogy „megkeresse Amerikát”, de a keresés fokozatosan túlmutat egy konkrét ország vagy táj felfedezésén.
A beszélők cigarettát, pitét és utazási lehetőséget vesznek, majd buszra szállnak. A Greyhound, Pittsburgh, Michigan, Saginaw és a New Jersey Turnpike a valóságos amerikai tájat idézi fel, miközben az út belső bizonytalanságot is kifejez.
A játékos képzelet - például a gabardinruhás férfi és a fényképezőgéppé változtatott csokornyakkendő - az út elejének könnyedségét mutatja. Később azonban a humor helyét az üresség és a fájdalom veszi át.
A beszélő kimondja, hogy elveszett, üres és fájdalommal teli, bár nem tudja, miért. A másik utas alszik, így a vallomás válasz nélkül marad. Az úton haladó autók tömegei mind „Amerikát keresik”, ezért a személyes keresés kollektív tapasztalattá válik.
Az értelmezés lényege: az America az amerikai álom, a hovatartozás és az identitás keresését mutatja be. Az utazás végére nem egyértelmű válasz születik, hanem annak felismerése, hogy maga az egész társadalom ugyanazt a megfoghatatlan célt keresi.
The 59th Street Bridge Song (Feelin’ Groovy) - a pillanat élvezete
A The 59th Street Bridge Song, más néven Feelin’ Groovy, a lassítás és a jelen pillanat észrevételének dala. Paul Simon 1965 végén tért vissza az Egyesült Államokba, amikor a Sound of Silence nagy siker lett, és nehéz volt alkalmazkodnia a hirtelen jött ismertséghez.
A dal egy későbbi, jobb hangulatú időszakban született. Paul Simon emlékei szerint reggel hat óra körül haladt át a New York-i 59. utcai hídon, és különösen kellemes napnak érezte azt a reggelt.
A felszólítás - „lassíts, túl gyorsan mozogsz” - a modern élet rohanásával áll szemben. A beszélő nem akar feladatokat teljesíteni, ígéreteket megtartani vagy sürgős célokat követni. Egyszerűen sétál, figyel, álmosodik és élvezi a reggelt.
A lámpaoszlop megszemélyesítése játékossá teszi a szöveget. A városi környezet nem rideg háttérként jelenik meg, hanem olyan helyként, amelyhez kíváncsisággal és humorral lehet fordulni.
Az értelmezés lényege: a dal azt az átmeneti állapotot ragadja meg, amikor az ember kiszabadul a kötelességek és a teljesítménykényszer alól, és egyszerűen jelen van a világban.
El Condor Pasa (If I Could) - szabadság és kötöttség
Az El Condor Pasa középpontjában a választás áll: a beszélő inkább lenne veréb, mint csiga, kalapács, mint szög, erdő, mint utca. A képek mind a mozgás, az önállóság és a szabad cselekvés vágyát fejezik ki.
A hattyú képe az elindulást és az eltűnést jelképezi: a madár „itt van és elmegy”. Ezzel szemben a férfi a földhöz kötözve jelenik meg, és ebből a helyzetből születik a világ legszomorúbb hangja.
A természetes életformák és a városi, tárgyias világ szembeállítása azt mutatja, hogy a beszélő közelebb szeretne kerülni a földhöz, a természethez és a saját érzékeihez. A „lábam alatt érezni a Földet” a valódi tapasztalás és szabadság vágya.
Az értelmezés lényege: a dal az emberi kötöttségek és a természetes szabadság ellentétét mutatja be. A beszélő nem feltétlenül konkrét menekülési tervet fogalmaz meg, hanem azt az életérzést, hogy más módon szeretne létezni.
Scarborough Fair/Canticle - szerelem és háború
A Scarborough Fair/Canticle két különböző hangulatú szövegréteget kapcsol össze. Az egyik a régi angol népdal világát idézi, a másik sötétebb képekkel beszél háborúról, halálról és embertelenségről.
A visszatérő petrezselyem, zsálya, rozmaring és kakukkfű a népdal refrénszerű eleme. A felszólítások lehetetlen feladatokat kérnek: varrat nélküli inget, tenger és sós víz közötti földdarabot, majd bőr sarlóval learatott termést.
Ezek a feladatok a szerelem próbáiként jelennek meg. A megszólított nő akkor lehet ismét a beszélő szerelme, ha teljesíti a lehetetlennek tűnő kívánságokat. A dal így egyszerre romantikus és távolságtartó.
A másik szövegrétegben a hegyoldal, a hó, a sír, a fegyvert tisztító katona és a háborús riadó képei jelennek meg. A természet csendjét folyamatosan megszakítja a katonai erőszak.
A háborúban harcoló katonák olyan ügyért küzdenek, amelyet már régen elfelejtettek. Ez a sor a háború értelmetlenségét hangsúlyozza: az emberek engedelmeskednek a parancsoknak, miközben a cél elveszti erkölcsi és emberi jelentését.
Az értelmezés lényege: a Scarborough Fair/Canticle a régi szerelmi népdalt a modern háború képeivel ütközteti. A lehetetlen szerelmi próbák és a katonai parancsok együtt a vágy, az emlékezés és az erőszak világát kapcsolják össze.
The Boxer - küzdelem, megaláztatás és kitartás
A The Boxer egy szegény fiatalember története, aki elhagyja otthonát és családját. A beszélő nem sokkal több egy gyereknél, amikor idegenek közé kerül, és félve próbálja megtalálni a helyét.
A vasútállomás, a szegényebb negyedek és a rongyos emberek világa a társadalom peremére vezet. A beszélő munkát keres, de csak üres ígéreteket és kihasználást kap. A magány olyan erős, hogy még a prostituáltak közelségében is vigaszt keres.
A „szegény fiú” története részben Paul Simon saját élethelyzetéhez is kapcsolódik. A „munkásember bérének” keresése és a „szegényebb negyedek” képei bibliai hatást mutatnak.
A dal végén jelenik meg a bokszoló alakja. A harcos testén minden ütés nyoma ott marad, mégsem tűnik el teljesen. Bár dühében és szégyenében ki akar lépni, a küzdő ember továbbra is megmarad.
A bokszoló egyszerre lehet konkrét személy és a beszélő lelki önarcképe. Az élet újra és újra leüt, de az ember nem feltétlenül adja fel. A visszatérő, szavak nélküli refrén a kimondhatatlan fájdalom és a makacs kitartás hangja.
Az értelmezés lényege: a The Boxer a kiszolgáltatottságról, a szegénységről és a csalódásokról szól, de végül a túlélés és a továbbküzdés képét hagyja meg.
Mrs. Robinson - képmutatás és társadalmi üresség
A Mrs. Robinson eredetileg a Diploma előtt című filmhez kapcsolódott, és egy olyan nő alakját állítja középpontba, akinek élete tele van titkokkal, társadalmi szerepekkel és elrejtett feszültségekkel.
A dal látszólag udvariasan érdeklődik Mrs. Robinson iránt, és úgy beszél hozzá, mintha valódi segítséget kínálna. A kedvesnek hangzó mondatok mögött azonban ellenőrzés és alkalmazkodási kényszer húzódik meg.
A rejtett titok, a kamra, a sütemények és a gyerekek előli bujkálás a családi tisztesség látszata mögötti kettős életet mutatja. A társadalmi rend azt követeli, hogy a botrányokat elrejtsék, ne pedig valóban oldják meg.
A vallásos utalások - Jézus szeretete, az imádkozók helye a mennyben - ironikus fényt vetnek a szereplőre. A dal nem egyszerűen vallási szöveget használ, hanem azt is megmutatja, hogyan válhat a vallás a társadalmi látszat részévé.
A jelöltvitáról szóló részben a politika és a közélet is kiüresedett látványossággá válik. A választás bármelyik irányba vezet, az ember vesztesnek érzi magát. Joe DiMaggio említése a régi példaképek és a közös nemzeti bizalom eltűnését jelképezi.
Az értelmezés lényege: a Mrs. Robinson a társadalmi szerepek, a családi titkok, a vallási képmutatás és a politikai kiábrándulás ironikus portréja.
A Hazy Shade of Winter - idő, emlékezet és elveszett lehetőségek
A A Hazy Shade of Winter az idő múlását az évszakok változásával kapcsolja össze. A barna levelek és a ködös téli égbolt egyszerre jelzik a természet átalakulását és a beszélő belső állapotát.
A beszélő visszatekint arra, mivé vált, miközben a lehetőségeit kereste. Bevallja, hogy nehéz volt vele elégedettnek lenni, ami önkritikára és bizonytalanságra utal.
A tél képe azonban nem végleges pusztulás. A reményhez való ragaszkodás felszólítása azt sugallja, hogy az elveszettnek hitt lehetőségek gondolatban újra felépíthetők.
A dal különböző évszakai az élet szakaszait jelölik. A magas fű, az érett mezők és az élet tavasza azt mutatják, hogy az idő nem egyenes vonalú lelki tapasztalat: az emlékek és az érzések egymásba szövődnek.
A kiadatlan versek kéziratai és az ital mellett eltöltött idő az alkotó elakadását jelenítik meg. A beszélő emlékezete kihagy, miközben múltbeli lehetőségeihez és verseihez próbál visszatalálni.
Az értelmezés lényege: a dal az idő múlását, az önvizsgálatot és a remény újrateremtésének szükségességét fejezi ki.
April Come She Will - az évszakok és a változó szerelem
Az April Come She Will egy angol gyermekmondókából született. Paul Simon Angliában élt, egy Swindon nevű város klubjában dolgozott, és egy Great Coxswell nevű kisebb faluban töltött egy éjszakát egy barátjával.
Hajnalban együtt mentek ki, és a lány elmondott egy kakukkmadárról szóló angol mondókát: „April come she will. May she will stay, June she’ll change her tune. July she will fly. August die she must”.
A szöveg hónapról hónapra követi a változást. Áprilisban a lány megérkezik, májusban marad, júniusban megváltoztatja a hangját, júliusban elrepül, augusztusban pedig meghal.
Az évszakos szerkezet a szerelem mulandóságát érzékelteti. A kapcsolat eleinte jelenléttel és állandósággal kecsegtet, később azonban megváltozik, eltávolodik, majd eltűnik.
Az értelmezés lényege: a dal rövid, egyszerű képekkel mutatja meg, hogy az érzelmek és az emberi kapcsolatok természetükből adódóan változékonyak.
Blessed - vallásos szavak valódi tartalom nélkül
A Blessed Paul Simon londoni élményéből született. London Soho nevű negyedét a New York-i Greenwich Village megfelelőjének tekintette, ahol kávéházak, folkklubok és beatklubok működtek.
Egy napon nagy eső kapta el, ezért belépett a Soho egyik kis parkjában található Szent Anna-székesegyházba. A prédikáció benyomást tett rá, de nem azért, mert mély gondolatokat közvetített volna.
Paul Simon szerint a prédikáció valójában nem mondott semmit. A templomból kilépő ember ugyanott tartott, mint belépéskor, hacsak nem a festett üvegablakok érdekelték.
A dal iróniája abból ered, hogy a vallásos nyelv nagy ígéreteket tesz, miközben a valóságban nem változtatja meg a hallgató életét. A szelídek nem örökölnek semmit - ez a gondolat a vallási közhelyek és a tapasztalati valóság közötti ellentétet emeli ki.
Az értelmezés lényege: a Blessed az üres vallásos beszédet és a hatástalan prédikációt bírálja, miközben a hit nyelvének társadalmi használatát is megkérdőjelezi.
A Most Peculiar Man - egy öngyilkosság története
Az A Most Peculiar Man egy öngyilkosságról szól. Paul Simon Angliában írta, miután egy újságcikkben olvasott egy férfiról, aki öngyilkosságot követett el.
A dal címe különös emberként nevezi meg a férfit, ami egyszerre utalhat a környezet értetlenségére és arra, hogy az elhunyt belső világát senki sem ismerte igazán.
A történet alapja a kívülről megfigyelt tragédia: egy újság röviden hírt ad valakiről, miközben az ember életének összetettsége és szenvedése láthatatlan marad.
A Poem On The Underground Wall - vers a metró falán
A A Poem On The Underground Wall a londoni Whitechapel metróállomásról szól. A cím egy falra írt vers képét idézi fel, amely a városi tömegközlekedés személytelen terében jelenik meg.
A metróállomás olyan hely, ahol sok ember halad át, de a jelenlévők nem feltétlenül kerülnek kapcsolatba egymással. A falra írt vers ennek a névtelen tömegnek a közegében válik személyes megszólalássá.
Kathy’s Song - London emléke
A Kathy’s Song Londonhoz kapcsolódik. A dal címében szereplő személy és a város emléke összekapcsolja a szerelmi érzést a helyhez kötődő emlékezéssel.
London ebben a jelentéskörben nem puszta háttér, hanem olyan város, amelyhez személyes élmények, távollét és érzelmi kötődés kapcsolódik.
The Only Living Boy in New York - baráti távollét
A The Only Living Boy in New York Art Garfunkel távozásáról szól, amikor Mexikóba ment a Catch-22 című film forgatására.
A címben szereplő „egyetlen élő fiú New Yorkban” a magára maradás túlzó, költői megfogalmazása. A dal a baráti társ és alkotótárs hiányát, valamint a városban maradó ember különös elszigeteltségét fejezi ki.
Save the Life of My Child - szürrealista jelenet
A Save the Life of My Child egy tetőn álló gyerekről szól, miközben az emberek kiabálnak és futnak. A történet végén a gyermek elrepül.
Paul Simon szerint a dal szürrealizmussal próbálkozott, de akkor még nem érezte magát elég biztosnak ebben a kifejezésmódban. Úgy vélte, hogy az ötlet érdekes volt, de a szürrealista vázlatot nem sikerült teljesen megvalósítania.
Az értelmezés lényege: a dal inkább álomszerű jelenetként, mintsem lezárt történetként működik. A tetőn álló gyermek és az elrepülés a veszély, a menekülés és a valóságtól való elszakadás képét kelti.
At the Zoo - állatok mint társadalmi jelképek
Az At the Zoo könnyed, játékos kirándulásként indul a város keleti részétől az állatkertig. A busz, az eső és a hideg mind hétköznapi részletek, amelyek egy városi sétát rajzolnak ki.
Az állatkertben az állatok emberi tulajdonságokat kapnak. A majmok az őszinteséget képviselik, a zsiráfok őszintétlenek, az elefántok kedvesek, de ostobák, az orangutánok pedig szkeptikusak a ketreceik megváltoztatásával kapcsolatban.
A zebrák reakciósok, az antilopok misszionáriusok, a galambok titokban terveznek, a hörcsögök pedig gyakran „bekapcsolnak”. A tulajdonságok szándékosan túlzóak és karikatúraszerűek.
Az értelmezés lényege: az állatkert egy játékos társadalmi tükör. Az állatokra vetített emberi tulajdonságok révén a dal könnyed formában beszél politikai és társadalmi magatartásokról.
Cecilia - vágy, bizonytalanság és visszatérés
A Cecilia egy zaklatott szerelmi kapcsolat története. A megszólaló szerint Cecilia összetöri a szívét és naponta megingatja az önbizalmát, miközben könyörög neki, hogy térjen haza.
A dal egyszerre panaszos és játékos. A beszélő térden állva kérlel, majd egy szürreális, testi közelséget sugalló jelenetben valaki elfoglalja a helyét az ágyban, amikor visszatér az arcmosásból.
A végső fordulatban Cecilia ismét szereti őt, a beszélő pedig a padlón nevet. A hangulat gyors váltása a kapcsolat kiszámíthatatlanságát mutatja: a fájdalom és az öröm egymás mellett jelenik meg.
Az értelmezés lényege: a Cecilia nem nyugodt szerelmi vallomás, hanem a vágy, a féltékenység, a bizonytalanság és a kibékülés energikus dala.
Old Friends - öregedés és közös emlékek
Az Old Friends két idős férfit mutat be egy park padján. Úgy ülnek egymás mellett, mint a könyvtámaszok, miközben újság sodródik a fűben, a város hangjai pedig leülepednek a vállukon, mint a por.
A téli kabátokba burkolózó öregek a napra várnak. A hideg és a mozdulatlanság az élet késői szakaszának lassúságát érzékelteti, de a közös jelenlét biztonságot is ad.
A dal elképzeli őket évekkel később, hetvenévesen, ugyanazon a padon ülve, csendben megosztva egymással emlékeiket és félelmeiket. Az öregedés egyszerre tűnik furcsának, szomorúnak és mélyen emberinek.
Az értelmezés lényege: az Old Friends az idő múlásáról, a barátság tartósságáról és arról szól, hogyan válik a közös múlt a legfontosabb kapcsolati kötelékké.
Bridge Over Troubled Water - önzetlen segítség
A Bridge Over Troubled Water a duó egyik legfontosabb vigasztaló dala. A beszélő olyan emberhez fordul, aki elfáradt, kicsinek érzi magát, sír, magára maradt, vagy az élet utcájára került.
A dal központi képe a híd. A híd átvezet a zavaros víz fölött, vagyis a szenvedés, a félelem és a nehéz élethelyzetek közepette nyújt biztonságot.
A beszélő nem tanácsokat oszt, és nem magyarázza meg a fájdalmat. Azt ígéri, hogy a másik oldalán áll, megvigasztalja, vállalja a részét, és saját magát teszi támaszként a másik ember alá.
A második részben a beszélő még erősebben vállalja a támogatást: ha a másik barátra szorul, ő ott lesz, és ha a sötétség megérkezik, enyhíti a lelki terhét.
Az értelmezés lényege: a Bridge Over Troubled Water az együttérzés, a hűség és az önzetlen segítség dala. A szeretet itt nem csupán érzelem, hanem konkrét vállalás: a beszélő kész átvezetni a másikat a nehézségeken.
Song for the Asking - felajánlott szeretet
A Song for the Asking egy közvetlen felajánlás. A beszélő azt mondja, hogy a dalát kérésre eljátssza, és szeretné a másikat megmosolyogtatni.
A szövegben fontos a nyitottság: a dal és minden benne hordozott szeretet elvehető, ha a másik nem fordul el. A beszélő hosszú ideje vár, közben pedig saját változását is felajánlja.
A kapcsolat megmentéséhez kész megváltoztatni a szokásait, és átadni mindazt a szeretetet, amelyet magában tart. A dal így egyszerre vallomás, kérés és békeajánlat.
A dalszövegek magyar nyelvű olvasata
A magyar fordításoknál különösen fontos, hogy az angol eredetik egyszerre működnek szó szerinti képek és többértelmű költői jelképek szintjén. A „csend”, az „otthon”, a „híd”, a „bokszoló”, a „tél” és a „madár” nem csupán konkrét tárgy vagy személy, hanem érzelmi állapotot is jelöl.
A The Sound of Silence magyar változatában a csend terjedő és fenyegető erőként jelenik meg. A Homeward Bound esetében a hazatérés vágya, az El Condor Pasa esetében pedig a szabadság és a kötöttség ellentéte marad a jelentés középpontjában.
A fordítások értéke nem kizárólag a szavak pontos megfeleltetésében áll. A dalok jelentéséhez hozzátartozik a hangulat, a ritmus, a visszatérő képek, az irónia és az a feszültség is, amely a könnyed dallam és a komoly tartalom között keletkezik.
Simon and Garfunkel dalai ezért angolul és magyarul is többféleképpen olvashatók: lehetnek szerelmi történetek, társadalmi bírálatok, személyes vallomások, utazásokról szóló emlékek vagy az idő múlásáról készült lírai képek.